Rózsa Iván: A kibicek
„Szívunk és/vagy szívatunk – ez az életünk!”; mondogatta egykoron Szoszó. Ez klasszikus idézet. De tényleg ez lenne az élet lényege?! A törtetés, a csörtetés mindenáron? A nyomulás, a gátlástalanság?! Szerintem, aki e klisében gondolkodik, mint a main-stream, sémák szerint él. Az igazi egyéniségek a társadalom perifériájára szorulnak, hisz nem hajlandók beállni a sorba. Egy részük, a peches, gyengébbik részük, elpusztul; a szerencsésebb, erősebbik fajta pedig felülemelkedik e sémán, e sivárságon. A hülyék bolygóján a hülye, nyomuló karrierista banda szerint a perifériára szorultak a kibicek. Hiszen nincsenek döntéshozó helyzetben, nem miniszterek vagy egyéb „nagy” emberek. De az is egy döntés, ha kívül áll az ember e játékon. Nem kirekesztett, hanem, nem hajlandó részt venni az össznépi hülyeségben. És ha elég kemény, és megteheti, felülemelkedik a földi sáron, és élvezi az életet, nem kibickedik. Ti, akik egymást tapossátok el, ha kell, anyátok is eladjátok: ti vagytok az igazi kibicek! Mert az érvényesülés oltárán elvesznek az igazi értékek, feleslegessé válik az életetek! Mikor eljön az utolsó pillanat, már késő bevallani, hogy tévedtetek. Eltékozoltátok egész életetek. De a hülyék bolygóján is lehet boldognak lenni; kellemes mikrokörnyezetben társra, igaz szerelemre, boldogságra lelni! Érezni, hogy nem vagy egyedül! Halljátok, kibicek?!
Budakalász, 2026. augusztus 15.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchét éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...