Remélt fény

Csupán egy szám, amit az anyakönyvi kivonat mutat,
puha bársonyként ölelhet az élet szépsége, s utat
mutat, míg él bennem a remény, lám a természet zenél,
szívem ez ütemre zsong, zsibong, és csoda szépet remél.

Alattomban, szürke fátyolként jön el a kegyetlen éj,
fojtogat a magány, emlékként él egykori szenvedély.
Keresem régvolt önmagam, és levetett szárnyaimat,
mellyel birtokba vettem, s megéltem vágyott álmaimat.

De vajon mikor, miként és hogyan hagyhatott el minden,
még várnám a fényt, még úgy hinnék az élet örömében.
Keresem azt a nyárban, őszben, télben és a tavaszban,
lám, néha-néha látni vélem, hogy talán fel is bukkan.

Becsapni már rég nem érdemes magam, a szám enyém lett,
ami meg van írva, szívbe költözve beteljesedett.
Itt-ott még néhány lehulló morzsát koldusként keresek,
új csoda már nem vár rám, belátom, hogy éltem eleget.

Az anyakönyvi kivonatot magamhoz veszem, őrzöm,
szükség lesz rá rövidesen, amikor el kell költöznöm.
Még egy dátum fémjelzi majd az egykori voltom végét,
messzire viszi el nem ért boldogságom remélt fényét.

Tóth Lászlóné Rita
Author: Tóth Lászlóné Rita

Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben – édesanyám távozása után – űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen – Solymáron – élek.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

Remélt fény

Csupán egy szám, amit az anyakönyvi kivonat mutat, puha bársonyként ölelhet az élet szépsége, s utat mutat, míg él bennem a remény, lám a természet

Teljes bejegyzés »

Újra így szeretni

Újra így szeretni   Újra így szeretni valakit, vajon fogok-e még e világon? Ezzel a gondolattal vagyok néha magam hadilábon. Állítják néhányan, hogy mást is

Teljes bejegyzés »

Mondd, miért?

Mondd, miért csak a sírodnak mesélhetek? Pedig tudnék mesélni sok történetet. Talán még büszke is lennél rám Apukám, Annyi gyümölcs termett az életem fáján.  

Teljes bejegyzés »

Reliktum – Grindadráp

“Gondolkoztál már azon, hogy miért vetik magukat partra a cetek?” Author: Erdős Viktória Hiszem, hogy az írás – csak úgy mint bármelyik másik művészeti ág

Teljes bejegyzés »

Hullócsillag

  A Hullócsillag elmúló villanása. Magányosan ballag Ő, keserű a pillantása, Lenéz ránk a magasból, tekintete nehéz, felfoghatatlan az a nagy teher, ami az Ő

Teljes bejegyzés »