Hahota

Reggeli pirkadatban,
Hajnali pillanatban,
Felkelő, aranyló napban,
Álmosságban, madárdalban;

Kerti terasz az otthona
Egy madárnak, színe barna.
A csendet megtöri énekkel;
Emberi szív szárnyra kel.

Így beszélget többiekkel,
A távolból, visszafelesel.
Egyre hangosabb énekkel,
Hatalmas lendülettel.

Milyen madár vagy?
Téged még a holdról is hallhatlak.
Felcsigáztál rendesen,
Nyomban kikereslek a neten.

Azt írják, rozsdafarkú,
Neki a nap biztosan nem bú.
Gyönyörű az éneke,
Verébalakú, légykapóféle.

Barna színben pompázik,
Úgy hallatszik, hahotázik.
Énekével jó kedvet hoz,
Szép hangjával ajándékoz.

De elillan a pillanat,
Helyén csak egy toll marad.
Az idő gyorsan elhalad,
De az érzés itt marad.

 

„A nagy kék alatt és fölött” című antológiában megjelent (2026.)

Hajnal Cs. Krisztina
Author: Hajnal Cs. Krisztina

Köszönöm szépen az Irodalmi Rádiónak, hogy bemutathatom alkotásaimat, és ezáltal része lehetek én is az alkotói közösségnek. Esztergomban születtem, 1980-ban. Ének-zene tagozatos általános iskolába, zeneiskolába jártam, ezáltal a zene szeretete, zenélés (hobbyként) is része az életemnek. Az irodalom, a versek gyerekkorom óta közel álltak hozzám, gyerekként a könyvekkel valahogy mindig jobban megtaláltam a „közös hangot”, mint kortársaimmal. Bár próbálkoztam versírással kiskamasz koromban is, akkor még nem igazán sikerült…. Az áttörés 2024 őszén következett be, amit ma is egy csodaként élek meg, ahogy megszületett az első versem. Azóta az ihlet sűrűn megtalál, valamikor éjjel ébreszt fel egy kedves kis „rím”. Hajnal Cs. Krisztina néven alkotok. Ha verseim olvasása másoknak örömet okoz, vagy esetleg ezáltal könnyebben átél egy-egy nehezebb időszakot az életében az olvasó, nekem már megérte- hisz az érzéseink, érzelmeink akár fájdalomról, szeretetről szólnak, közösek. „Az élet életet nemz. Az energia energiát teremt. Azáltal leszünk gazdagok, hogy adunk magunkból.” – Sarah Bernhardt

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Bizonytalanság

Bizonytalanság   Kerületem lámpái alatt este, Halkan kísér a köd, A szikrázó fény mégis, Szívembe költözött.   A köd megszólít, Majd leplet húz szívemre, Elgondolkodom…

Teljes bejegyzés »

A lángoló csend hangja

    A lángoló csend hangja   A hallgatásban, amit nekem adsz, megnyugszik minden kedves, régi szó. Te a hideg téli fák alatt velem vagy,

Teljes bejegyzés »

Hatodik emelet

Ez az írásom a Zöldkalamáris Könyvkiadó Amikor megismertelek című antológiájában jelent meg.   Egy koranyári napon az albérletembe tartottam az egyetemről.  A panelházba érve áporodott

Teljes bejegyzés »
Versek
Szabó Szabina

A menny kapujában

A mennyország kulcsait sietve nekem adta Péter, Őrizzem, míg elrepül, beszélnie kell már Istennel. Néztem csak a karikát, vajon hány is lóghat rajta, De megszámolni

Teljes bejegyzés »
Versek
Szabó Szabina

Lámpást loptam

Egy reggel, mikor felébredtem, furcsán idegen volt minden, Nem értettem, hogy az érzelmeim hova tűnhettek hirtelen. Nem éreztem semmit, csak csupa hideg, szürke falakat, Elvesztek

Teljes bejegyzés »
Versek
Szabó Szabina

Út a holdra

Elindultam egy irányba, sokáig tekertem, Sok mindent láttam közben, elmerengtem. Láttam pillangót cikázva szállni virágról virágra, Szélben hulló színes falevél táncát néztem csodálva. Mikor leszállt

Teljes bejegyzés »