Út a holdra

Elindultam egy irányba, sokáig tekertem,
Sok mindent láttam közben, elmerengtem.
Láttam pillangót cikázva szállni virágról virágra,
Szélben hulló színes falevél táncát néztem csodálva.

Mikor leszállt az éj, változott a táj is vele,
Lámpám fényét tükrözte a macskák szeme.
Álmosan ásító házak mellett vezetett az utam,
Csak a karácsonyi kedves fényeket hiányoltam.

Az út élesen kanyarodott, figyelnem kellett,
S ez után nagyon sokáig egyenesen vezetett.
Feljebb néztem, a fekete égre, s mit láttam?
Egy holdsarló várt rám nem is oly magasan.

Megyek már, kedves hold uraság, sietek,
Ma egyszer én mondom az esti mesét neked.
Köszönettel, hogy minden éjjel vigyázod álmom,
Hálás vagyok, hogy nem vagyok egyedül a világon.

Az út csak egyre vitt hozzád, egy hatalmas kertbe,
Bámultam, mert nem láttam még csillagot elvetve.
Talán így születnek az ég lámpásai? Ez a titok?
S amik már elaludtak, hová kerülhetnek azok?

Ágyadban vártál rám, a hatalmas égi paplanon,
Csíkos hálósipkád végén a bojt lengett szabadon.
Belekezdtem a mesébe, szemed sápadtan csillogott,
Mire a végére értem az úr már békésen szuszogott.

Szép álmokat kívánok, kedves titokzatos hold,
Köszönöm az új élményt, igazán varázslatos volt.
Ha az utam újra tehozzád vezet, szívesen jövök,
Talán legközelebb egy-két titokra is rájövök.
2026.10.17.

Szabó Szabina
Author: Szabó Szabina

Komlón születtem, ott jártam általános iskolába, a középiskolát Pécsett végeztem az akkori Kero idegenforgalmi szakán. Itt Okj-s szakmákat szereztem. Veszprémben, a Pannon egyetemen szereztem diplomát turizmus – vendéglátás szakon. Németül és angolul is beszélek, igyekszem a tudásom szinten tartani. Két gyermekes családanya vagyok, aki nagyon szeret olvasni, kreatívkodni és írni. Ezek mellett szeretek díszíteni, önkénteskedni, sütni, gyerekekkel foglalkozni. Gyermekkorom óta a versek azok, amikben ki tudom fejezni az érzéseimet, gondolataimat. Eleinte az iskolai órák, az első szerelmek ihlettek meg, később búcsúbeszédeket is írtam, és mondtam fel. Iskolai ünnepélyeken szavaltam verseket, már korán tudtam, hogy ezekhez vonzódom. Jelenleg a versek mellett meséket is írok a helyi Sétáló egyik állomására. Szeretem a kihívásokat is. Több történetbe is bele kezdtem az évek során, a célom az, hogy ezeket véglegesítsem, legalábbis folytassam. Szeretek új dolgokat kipróbálni, ezért helyben részt vettem, majd magam is szakköröket tartottam a falunkban, így megismerkedhettem a nemezeléssel, papírfonással és a hímzéssel is, valamint picit a makraméval. Nagyon szeretek kézzel készített, egyedi ajándékokat készíteni. A célom: saját könyvek kiadása, akár vers, akár mese, akár történet legyen.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Valami közeleg

  Csitt-csatt, a hó az ablaküvegen kopog, Odabenn a kandalló friss fától ropog. Tik-tak, tik-tak, a régi óra éjfélt üt, És a nagy szobában mézillatú

Teljes bejegyzés »

Hozzád…

Hozzád szólok, ki keresed Önmagad. Hozzád, ki sejti már, mi végre van a világ, s benne az ember, a létező tudat, az elme, a szív,

Teljes bejegyzés »

Útmutatásod

Mindig fényként jártál előttem, Útmutatásod nem feledem. Mindig szerettél volna példát mutatni, A munkáddal kitartásra tanítani.   Megmutattad, semmi nem könnyű, De az élet így

Teljes bejegyzés »

Ha ég a gyertya

Edit Szabó : Ha ég a gyertya Fehér krizantémből csokrok zöld fenyő közt kivirultok, a sírhanton vagy vázában, égő gyertya árnyékában. Sejtelmesek, varázsfények, gyertya mellett

Teljes bejegyzés »

A Csodák kertje

Létezik benned egy hely. Valahol a lelked és a szíved mezsgyéjén. Egy hely, ahová elvágyódsz minden pillanatban. Egy hely, ahol békére lelhetsz, ahol szeretet vár

Teljes bejegyzés »