Az ajtó
A délutáni eső épp csak elállt, de a város még mindig úgy gőzölgött, mintha lassan hűlő gépezet lenne. A járdán tócsák csillogtak, a villamos csikorgása visszaverődött az üvegfalakról. Anna a vállára csúszott táskát igazította, miközben a telefonja újra rezgett a zsebében: újabb üzenet, újabb határidő, valami, amit már rég nem akart elolvasni.
A napja olyan volt, mint a város: túl sok inger, túl kevés levegő. A fejében még ott zakatolt a munkahelyi értekezlet.
Ahogy átvágott a következő utcán, két modern irodaépület között megpillantott valamit, ami nem illett a környezetbe. Egy régi, sötétkőből épült könyvtár állt ott. Anna mindig is látta ezt az épületet, de sosem lépett be. Most mégis megállt előtte.
A város zaja hirtelen távolinak tűnt. Anna benyomta a nehéz, nyikorgó ajtót.
Odabent félhomály fogadta. A levegőben por és régi papír illata keveredett.
Anna lassan végigsétált a polcok között. A könyvtár mélyén egy keskeny folyosó nyílt, a végén egy sötét faajtóval.
A fölötte lévő tábla hirdette: „Ez az ajtó csak egyszer nyílik ki.”
Anna megállt előtte. Megfogta a fém fogantyút.
A kilincs hideg volt. Aztán lenyomta.
Az ajtó hangtalanul engedett. Odabent egy világos, kerek terem tárult fel, körben polcokkal, tele könyvekkel.
Anna beljebb lépett. A város zaja eltűnt.
Mellette egy könyv: „Ha igent mondtál volna a berlini állásra.”
A gyomra összerándult.
Egy másik: „Ha visszahívtad volna a férfit a metrómegállóból.”
Anna megállt.
A polc közepén egy cím nélküli könyv állt. A borítója sima, sötétkék. Anna érezte, hogy ez nem másik életet rejt, hanem valami közelebbit.
Anna ujja már a borítót érintette, amikor visszahúzta a kezét.
Levette a berlini állásról szóló könyvet. A lapokon egy másik élet képei villantak fel: hideg fények, új város, más ritmus. Ez is lehetett volna.
Visszacsukta.
Leemelte a másikat: a metrómegállós férfiról szólót. Egy meleg tekintet, egy el nem indult beszélgetés. Egy kapcsolat, amely talán néhány hétig tartott volna – de most már sosem tudja meg.
Anna visszatette.
A terem közepén újra megállt a cím nélküli könyv előtt. Nem ígért új várost vagy új életet. Valami mást ígért.
Anna mély levegőt vett. A keze lassan nyúlt a könyvért.
A borító hűvös volt, de nem rideg. A könyv súlya meglepően ismerősnek tűnt. Kinyitotta.
Az első oldalon ez állt: „Ez az élet a tiéd.”
A lapokon nem másik élet jelent meg, hanem a sajátja – más fényben. A kopott kanapé otthonosnak tűnt. A reggeli villamosút ritmusosnak. A kávézó baristája figyelmesnek.
A könyv azt mutatta, milyen lehetne az élete, ha nem félne élni benne. Ha kimondaná, amit lenyelt. Ha megtenné, amit halogatott.
A lapok között nem voltak nagy fordulatok. Csak apró mozdulatok: egy visszahívott telefon, egy elvállalt projekt, egy új útvonal hazafelé.
A könyv utolsó lapján ez állt: „Nem a város változik meg. Te.”
Anna becsukta a könyvet.
A terem fényei halványulni kezdtek. A polcok elmosódtak, majd eltűntek. Mire pislogott, már a könyvtár folyosóján állt. Az ajtó mögötte hangtalanul becsukódott.
A könyvtárból kilépve a város zaja visszatért, de nem úgy, mint korábban. A villamos csilingelése ritmust adott a lépteinek. A járókelők arca nem volt elmosódott tömeg: mindegyikük külön történetként suhant el mellette.
Anna megállt a lépcsőn. A telefonja rezgett, de nem kapott utána.
A körút felől egy villamos közeledett. Anna elindult felé, de nem a megszokott sietséggel.
A villamos ajtaja kinyílt. Anna felszállt, és az ablakon át nézte, ahogy a könyvtár eltűnik a házak között.
A sínek csilingelése most már nem zaj volt, hanem kíséret.
A város nem lett más. Csak végre ő lépett be.
És most először nem félt benne maradni.
Author: B. L. Pécsi
Pécsi Lajosné vagyok, írói nevemen B.L. Pécsi. Az írás számomra nem egyszerűen történetmesélés, hanem világok teremtése: olyan helyeké, ahol a valóság szabályai mellett az érzelmeknek, a mágiának és a kimondatlan titkoknak is saját törvényeik vannak. Leginkább a fantasy, dark fantasy, steampunk és aetherpunk világa vonz, de szívesen kalandozom a romantikus és érzelmekre épülő történetek között is. Fontos számomra, hogy a fantasztikus világok mögött mindig valódi emberi érzések és döntések húzódjanak meg. Jelenleg egyik legfontosabb saját világommal, az Aetherium Krónikáival foglalkozom. A történetek középpontjában Aetherium különleges, rétegekre épült városa, az aether mint mágia, valamint azok a szereplők állnak, akiknek nemcsak a külvilág veszélyeivel, hanem saját múltjukkal és döntéseikkel is szembe kell nézniük. Emellett novellákat és kisebb lélegzetvételű történeteket is írok. Szeretem azokat a történeteket, amelyek egyetlen pillanatból, érzésből vagy különös gondolatból képesek teljes világot építeni. Hiszek abban, hogy egy jó történet akkor marad velünk igazán, amikor az utolsó oldal után is tovább dolgozik bennünk.
