Némelyek nem autót vásárolnak, hanem tömegközlekedési eszközzé alakulnak. Ők azok, akiket megkérni sem kell. Elég rájuk nézni. Ugranak és teszik a dolgukat, mert jónak lenni jó. Ők azok, akiket a sors egy láthatatlan fogasra akasztott, hogy szükség esetén bárki leakaszthassa őket. Valakinek, mindig kell egy beugró fuvarozni, falazni, szerelni, felemelni és lepakolni.
A kérést még ki sem mondják, ő már nyitja az autó ajtaját.
Ha kell, költöztet.
Ha kell, partira visz.
Ha kell, kutyát, macskát, nagymamát, cserepes muskátlit szállít. Nem számolja sem az idejét, sem a költségeit, és egy tányér ételért őszintén hálás. Nem mintha másképpen éhes maradna! De figyelmet kapott, bevonták egy intim családi közegbe.
A Holdra egyelőre nem vállal fuvart, de szerintem csak azért, mert nincs megfelelő autópálya.
Gyanítom, hogy nem az üzemanyagot fogyasztja a legnagyobb mennyiségben. Hanem az idejét. Abból ad a legtöbbet. Néha annyit, hogy estére már alig marad belőle saját használatra.
Egyszer megpróbáltam elmagyarázni, hogy ezek a fuvarok többnyire egyirányú utak. Az utasok célba érnek, kiszállnak, integetnek, ő pedig egyedül indul haza. A magyarázatom azonban valahol félúton defektet kapott. A féltésem szemrehányásnak hangzott, az aggodalmam pedig hálátlanságnak.
Néha eljátszom a gondolattal, hogy egyszer én is beállok az út szélére, felemelem a kezem, és megkérdezem:
– Elnézést, a saját életébe tetszik még járatot indítani?
Mert attól tartok, az utóbbi időben arra ritkultak a menetek.
Pedig arra én is szívesen váltanék jegyet.
Author: Farkas Etelka
Farkas Etelka vagyok, nyugdíjas tanítónő. Írni akkor kezdtem, amikor befejeztem az aktív munkát. Először egy naplószerű blogot írtam, majd ráéreztem az alkotás ízére. Nagyon sok mondanivalóm van a világnak, a tapasztalatok, a traumák, a történetek. A bejegyzések formálták a stílusomat, és novellák, versek születtek. Első verseskötetem a Küldj egy angyalt! (2024), utána egy autofikciós regény következett Nem bánok semmit (2024), majd újabb versek Hétköznapi líra (2025). Az utolsó kötetem 2026-ban jelent meg, címe Anyaseb, és ebben szerzőtársam Szabó Kitti a kollázsaival. Nincsenek jelentős díjaim. Antológiákban, internetes folyóiratokban jelentek meg alkotásaim. Könyvbemutatókon, felolvasásokon személyesen találkozom az olvasóimmal. Írásaimban a hétköznapi élet örömeire hívom fel az emberek figyelmét, és népszerűsítem a művészetterápiát. Költői stílusom a lírai tárca lehet, mert nálam a vers és a próza összeér. Ritkán írok kötött formában. Elindulok valami hétköznapitól, abból lesz egy lelki felismerés, és eljutok egy halk csattanóig. Az irodalom egy ösztönös rokonság, melyben suttogva kiabálok. A negyedik könyvem elkészülte után létrehoztam egy szerzői oldalt is, ahol szeretnék a követőimmel interakciót kialakítani. Folyamatosan alakul a stílusom, bővül a közönségem. Újabb verses köteten és regényen is dolgozom. https://fetelka.hu/ https://www.facebook.com/fetelka
