Miért fáj így a szerelem,
s miért fáj, hogy te nem is tudhatod.
Miért fáj, hogy minden nap látlak,
s te még csak nem is láthatod.
Miért ragad el a vágy,
hisz tudom, sosem foghatod kezem,
mégis keresem a percet, mikor veled lehetek.
Nem órák, s napok,
csupán csak lopott, apró pillanatok.
Másodpercek, nem más,
mikor veled vagyok.
De felragyog az ég,
s nyárrá változik a tél,
ha arcod, arcomhoz ér.
Mint apró pénzt,
csókot csókkal váltunk,
és hogy ragyogjon e kép,
minden emléket zsebre vágunk.
Ne fakuljon,
fátyol mögé ne bújjon,
emlékeimben mindig átölellek,
s szenvedélyed maradok…
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.