S jajj, hiába fáj a szív,
ha az elme nem akarja,
mint rozsdás eke a szántót,
tíz körmével a földet kaparva,
próbál fölé szállni a gondnak.
Lelkének örvénylő viharát,
túl lépve,
szembeszállni,
mennynek és pokolnak.
Még a lélek szavát csak suttogja,
az ész szívének súlyát földre dobva,
úgy tapossa, rúgja a porba,
s nem hallgat többé,
szerelmes hívó szóra…
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.