Rózsa Iván: Szer

Rózsa Iván: Szer

Csak egyszer élünk és halunk, vagy legalábbis végtelenszer?
Ha nem vagy szelíd, légy inkább gonosz, a legrosszabb a langyos középszer!
Más szenvedése által megváltódni – a legcinikusabb kábítószer!
Éljünk és haljunk akárhányszor is, de mindig igazán, emberként, ezerszer!

Budakalász, 2026. október 4.

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchét éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Rózsa Iván: Szer

Rózsa Iván: Szer Csak egyszer élünk és halunk, vagy legalábbis végtelenszer? Ha nem vagy szelíd, légy inkább gonosz, a legrosszabb a langyos középszer! Más szenvedése

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Mégis…

Rózsa Iván: Mégis… (öt haiku) élünk, elmúlunk, sokat szenvedünk végül – mégis remélünk kövekhez hullt mag, mégis nőtt itt is virág – élet csodája ezerszer

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Vonatról őzikék

Rózsa Iván: Vonatról őzikék Régi-új szokás szerint fél órát késett vonatunk; Közben idő gyorsan telt, ablakon ki-kibámultunk. Te balra pillantottál, s láttál őzikét, magányosat; Én

Teljes bejegyzés »

Fák között

Fák között Még zöld a völgy, de a szín kicsit fakó, Az ágakon még ott ring a levél, Fák közé a fáradt fény ragyog, S

Teljes bejegyzés »

Lila szőlőfürt

  Lehet szép is az életem elismerem, Lila szőlőfürtön akadt tekintetem. Csodáltam a kerekded lila bugyrait, Szél lengette, mint gitár a húrjait.   Csodás látvány,

Teljes bejegyzés »