Várakozás triádája
Szeretek várakozni,
annak ellenére, hogy ez szembe megy velem,
annak ellenére is kedvelem,
hogy az idő van ellenem,
folyamatosan változok,
s félek ha egyszer lehunyom a szemem,
akkor fel sem ismerem magam,
mikor kinyitom legközelebb,
és nem csak én pislogok egyedül,
vannak magamon kívül,
millió és millió szem,
Félek ettől az egésztől,
ezért szeretem elnyújtani,
a pillanatnyi álmodozást,
szikraszerűen szeretek várni,
hangyányit is ha csak annyit lehet,
szeretek betakarózni
a szemem sötétjébe,
a várakozás édes melegébe,
De minden pillanatot
csak addig és csak is addig
lehet nyújtani,
amíg el nem szakad,
és ha megszakad,
nincs olyan tű, ami megvarrja,
nem is létezhet olyan tű,
S ha végre kinyitod a szemed
miután a sötét zár enged,
Rájössz arra, hogy a világod
már csak az emlékeidben él,
S ez a gondolat megtör
és meggyötör,
Arra gondolsz, arra gondolok
mi lett volna ha?,
ha nem hunyom le a szemem soha.
Author: Machó Bese Géza
Machó Bese Géza vagyok 2008-ban születtem. Az utóbbi 2 évben kezdtem el foglalkozni az írással, főként verseket írok, de novellákkal is próbálkozom. „Semmiből semmi sem lesz”