Tegnap volt a Szervadományozás napja. Szeretném megosztani egy korábbi, megjelent írásom.
Felhők felett a Mennyország
”igaz történet alapján”
Várta már a nyugdíjazását, mikor reggelente nem kell az ébresztő hangos, egyenletes
csipogására ébrednie. Mikor már teljes nyugalommal fordul a másik oldalára tudva, hogy nem
késik el sehonnan. Nem kell időben elindulnia a mindig pontosan érkező járatra, ami elviszi a
munkába. Esőben, szélben átfagyva várakozni. Meleg kabátot magára véve túl élni a hideg
mindennapokat és a nyári napok meleg, néha hőségtől fárasztó pillanatait elviselni. Ő már
nyugállományba vonult, maga mögött hagyva negyvenegy év hosszú folyamatát, oda adva
minden tudását és szeretetét. Volt ideje várni rá a buszmegállóban, néha zenét hallgatva,
fülében mászó dallamokkal kísérve, legyen az kemény hideg vagy forró, meleg időszak.
Megcsókolja, átvéve tőle a vállán cipelt táskája súlyát, átölelve keskeny derekát. Alkalom
adtán megfogni kedvese apró kezét, összefonva vékony kis ujjaival az övét. Rá ez még
váratott, de élvezte a mindennapokat szép jó reggelt kívánva egyik héten, szép jó napot a
másikon. Ezeket a mondatokat már azzal a személlyel akarta megosztani, akivel harmincnyolc
éve összekötötte a sors. Együtt ébredni vele, meginni egy forró kávét a konyhában, miközben
a boldogságtól ittasan köszöntik egymást, átölelve. Csókot lopva egymástól, apró bajuszától
csiklandozva, megsimogatva kedvese arcát. Beszélgetni, nem sietve, félve, hogy elkésik
valahonnan. Minél közelebb került ehhez az alkalomhoz annál boldogabban távozott a
mindennapok taposómalmából. Akkor este még boldogan elköszönt, kedves szavait a portán
hagyta. A hétvége szombatja már ott ült mosollyal az arcán.
Szombat reggel, mikor várt rá és elkészült kedvenc nedűje, csak ezekre a pillanatokra
gondolt majd eljött a vasárnap reggel, mikor nem várta a konyhában senki. Elmaradt a közös
pillanat csak szomorúság vette át a helyét. Mély, sebzett fájdalom, amit nem csitít a forró
fekete, gőzölgő illata, vagy a közös reggeli íze. Nem ébredt már fel, hogy mind ezt elkészítse
csak feküdt mellette, nem érzett már ízeket, sem szerelmes csókokat. Elment és magával vitte
a harmincnyolc év boldogságát. Bár agya nem küldött jeleket, testében még is ott volt az élni
akarás reménye. Csak nézte szomorúan és nem hitte, hogy ez igaz lehet. Szeretett volna
segíteni, de abban a percben, ha észre is veszi, már elillant a lehetőség pillanata. Sorsát
megpecsételte a kór, mely elszakította tőle örökre. Nem tudott már segíteni csak mély
fájdalmat érzett és segítségért kiálltott.
Mire az esze a helyére került kedvesét már csak a gépek halk, ütemes kattogása
tartotta életben, várva, hogy majd magához tér, de a pillanat váratott magára. Bár befejeződött
földi élete, eljött, mikor döntenie kellett és a lehetőség, amivel másokban tovább él a szeretett
embere. Szervátültetés, egy adományozó és egy befogadó. Hosszú, összetett szó, ami másnak
új életet ad és új álmokat sző. Amiért újra érdemes tervezni. Egy új szív, ami segít pumpálni a
már megfáradt testet, vérrel tölteni minden egyes eret. Heves érzelmeket kiváltva, cikázva
rendületlen. Vágyálom után sóvárogni, érezni vele a szerelem ízét, minden egyes mozzanatát,
érintését még akkor is, ha piszkosul fáj.
Nem tudni ki kapja, örök titokzatosság fedi a létét. Reménysugár mindkét részről, mert
adni és kapni jó. Még ha ezernyi tüske is szúrja a lelked, fájdalmat okozva minden egyes
pillantásnál, de tudod, benne tovább él a remény, mert kapot egy lehetőséget. Nem hitelbe
kapta, öröklakásra lelt, és ha jól vigyáz rá, elkíséri, míg lehet. Míg alkalmasnak találja a teste,
nem kivetve magából, befogadva, dédelgetve. A vágás, amely mint láthatatlan cipzár zárja be
testébe, talán néha napján bepillantást engedve, hogy minden rendben odabent. Örökké
emlékeztetni fogja a titokzatos személyt, hogy valaki meghalt ezért, hogy benne éljen tovább.
A kedves, aki döntését meghozta, ismeretlenül életet adot neki, bízva, hogy jól viseli gondját
és úgyan olyan szeretettel dobog benne, mint annak, akit harmincnyolc éve a sors neki
rendelt.
Segít újra élni, bíztatást nyújt a szeretteinek új reményt a szerelemnek. Sok annyi
lehtőséggel bír, amit neki is nyújtott, amíg élt. Csodás életet, haragot, szenvedélyt,
megbocsájtást és reményt. Amit a szív nyújtani tud, talán nem is tudjuk, biztosan a dolgát
csak kihasználjuk minden egyes dobbanását. A szívverés, mely nap, mint nap éltet bennünk és
haszna szinte felfoghatatlan, míg másnak fájdalom és kín, mert működése már megkopott,
mint szivárványos égből lett szürke hétköznapok. Az élettől duzzadó embere már csak egy
alvó reménysugár, mely másnak add új otthont testébe zárva azt. Ki kell használni minden
egyes percét egy másik, boldogabb szerelemhez, családalapításhoz, unokákhoz vagy csak
saját magáért dobogva a mindennapok színesebb túléléséért. Megtörtént a csere, milyen
szörnyű szó ez így, de rövid és tömör mondandója hatalommal bír. A kedves ki már fentről
figyel, nem haragszik érte. Tudja, hogy aki a döntést meghozta fájdalmasan ugyan, de szerető
szíve átgondoltan cselekedet. Fáj, hogy megtörten látja, apró törékeny teste most még
kisebbnek látszik. Ezért is szerette őt és ennek tudatában boldogan tekint vissza, bízva, hogy
vigyázhat rá. Megvillantva boldog mosolyát, áldást küldve a kedvesnek, a választott, szívét
befogadó embernek, akit talán ő lát, és elkísér. Köszöni, hogy ennyi szépnek a részese
lehetett. Kívánsága, mely teste gyöngyöző hamvai felét a Tisza- tó, fodrozódó hullámai
mossák szerte, szét. Majd találkozva a másik felével egyesülve, már a felhők felett a
mennyországból figyelve.
Emlékül ajánlom egy közeli munkatársam, Terike férjének emlékére. 2023.05.12.
Author: G. Katona Andrea
Születtem 74 szeptemberében, Szombathelyen. Kis iskolásként kerültem először barátságba az írással a mesék világán keresztül. Onnan az út másfele terelődött, teljesen elfeledve azt a világot, ami a képzeletnek nem szab határokat. Hosszú idő telt el mire újra írásra adtam a fejem és kezem. Kolléganőknek írt szülinapi versek után szántam el magam egy rég elfeledett történet megírására, annak kiadására. 23 tavaszán a kezemben tartottam első regényemet Andy Saturday néven. Jelent meg írásom más kiadó antológiájában és itt, az Irodalmi rádió is helyel kínált. Folyamatosan írok kisebb, nagyobb történeteket és jelenleg próbálkozom az illusztráció elsajátításával. Az írás, ami mindenkinek adott, lehetőséget ad kifejezni magunkat, érzéseinket, álmainkat minden élethelyzetben. Határ a csillagos ég!
