LÉTEZIK
Létezik egy szoba mélyen a
lelkemben,
hova semmilyen évszak
nem jut be soha.
Nincs napfény, sem eső,
nincs színek kavalkádja,
csak a falakra száradt
homály boldogtalansága.
A sarokban porladó várakozás
pihen s a kor rámgyűlik lassan.
Vannak napok, mikor az élet
oly távoli,
mint egy idegen ablak fénye
s úgy érzem,
mintha a holnap hűtlensége
lassan rámkövülne.
Még lélegzem de félek,
nem az a vég, hogy eltűnök hirtelen,
hanem, hogy észrevétlen fogyok el
s az álmom elvész,
hogy TE végre…
hazaviszel.
Author: Hetei Brigitta
Ami bennem nem fér el csendben, abból néha vers születik. Írok félelmekről, hiányokról, szeretetről és arról a különös világról, amely odabent sokszor egészen más, mint amit kívülről látni lehet. Nem megfejteni szeretném az érzéseket, csak szavakat adni nekik. Mert talán a vers legszebb pillanata az, amikor egy idegen sorban valaki saját magára talál.
