Nem tudtam részt venni a hétvégi díjátadón. Mint az utólag kiderült, érdemes lett volna, mert a felemelő közösségi élmény mellett a megosztott második helyezésért járó elismerés átvételének megismételhetetlen pillanatairól is lemaradtam. Sajnos azonban vendégem volt. A COVID, már 5 éve újra és újra visszatér hozzám látogatóba pár napra. Hivatlanul kopogtatott most is, a lehető legrosszabb időzítéssel. Mindenesetre ezúton is köszönöm az elismerést, nagy öröm és megtiszteltetés számomra. Honnan tudom, hogy a COVID volt? Ó, hát mostanra jól kiismertem. Meg is mutatom, hogy élem meg vele a közös napokat. Csak óvatosan, nehogy elkapjátok!
ÉRZÉKVESZTÉS
Képzeld el a világot
Mandarin illata nélkül!
Mint a húsleves
Fokhagyma nélkül.
Se füst, se ecet
Se zeller, se retek,
A pirítós, ha megégett
Mindegy, úgyse érzed.
-Ejj Luca, ó de kár!
A fenyő színe semmivé lett.
Expresszív espressó…
Törölhető a kávészünet.
Az illattalanban
Felsejlik a rend,
Színtelen, mint téli táj
A kontúrok felett.
Az alapok stabilak,
Minden más csak zamat.
Sósban és édesben oldódik
Az összes árnyalat.
Van még a savanyú
Az égetőn erős,
A tolakodó glutamát
És keserű, a hős
Magában átlátszó
Tarisznyában a hagyma
Vörös, fehér vagy lila?
Mindegy! Nem sírom vissza.
Vászonból kivágott
Fehérnek a festő neki feszül:
Képzeld el a világot!
Mandarin, illat nélkül.
Fábián Szilárd
- 12. 13.
Author: Fábián Szilárd
Fábián Szilárd vagyok. Szigetváron élek, és ezer szállal kötődöm a városhoz, amely számomra egyszerre otthon, történelmi örökség és közösség. Kulturális szakemberként dolgozom. Gyermekkorom óta írok; első versem 1982-ben született. A hely identitásformáló szellemisége az emberi sorsok iránti érdeklődésemet, szakmai munkámat is meghatározza, Erős hatással van irodalmi alkotásaimra. Dalszerző énekesként is működök, zenekarommal az elmúlt 10 évben két nagylemezt jelentettünk meg az UTOPIA kiadó gondozásában Üdvözlet Szigetvárról és Személyes univerzum címmel. Verseimben és prózai írásaimban elsősorban az emberi kapcsolatok, az idő múlása, az emlékezet és a felejtés kérdései foglalkoztatnak. Szeretem a hétköznapi pillanatokban felfedezni a különöst, a tárgyakban és tájakban az emberi sorsokat. Írásaimban a személyes hangvétel mellett helye van az iróniának, a humornak, a nyelvi játéknak és a kísérletezésnek is. Számomra az írás a figyelem egyik formája: kísérlet arra, hogy rámutassak a hétköznapok észrevétlen tárgyaira és megőrizzem mindazt, ami egyébként könnyen nyomtalanul múlna el.
