Örök Fények

Jártál-e már ott, ahol a Fények örökké ragyognak?
Ott, hol az egek és földek mind egybe folynak?
Tudod-e, hogyan juthatsz el újra oda,
ahol a szíveknek nincs boldogabb otthona?
Nem titok ez, csupán megfeledkeztél róla,
hogy van egy hely, mely szívednek,
s az Istennek legszentebb hajléka.
Lelkednek ablaka éppen oda nyílik,
ahol a Fénynek száz sugara hajnalban születik,
s ontja rád a mindenség legnagyobb ajándékit.
Hogy mi az, mi legszebb,
legértékesebb, tudod-e még?
Nem arany, nem gyémánt,
s nem az, mi elmúlik…
Csak olyat adott a Teremtő,
amely örökké hozzád tartozik.
Kincseid, mit kaptál s adtál, szívedben vannak!
S nem olyan ez, mit mások is láthatnak.
Érezni lehet csak, nem kell látnod, hallanod,
hisz csak az marad meg, mit egy ember,
végtelen lelkedből, szívedből kaphatott.
Jártál-e már ott, hol a Fények örökké ragyognak?
S emlékszel a dalra, mit most az angyalok dalolnak?
Énekük messze száll, túl a felhőkön,
túl a mindenségbe…
Most azt dalolják, drága Lélek,
hála, hála érted és neked!
Mert kincseidet szórtad, míg itt voltál,
Az emberek, és az én szívembe…
Maryanne Antares 818
Author: Maryanne Antares 818

Kerekesné Udvari Marianna vagyok, Nyíregyházán születtem 1974. november 4-én. Gyönyörű családom van, kivételes férjem, és született négy szépséges gyermekünk. Az írás pár éve talált rám, a legnagyobb veszteség idején, és mostanra ez lett a gyógyulásom eszköze. A túl nagy, és elviselhetetlennek tűnő fájdalmat igyekeztem enyhíteni, kiírni érzéseimet. Eleinte csak magamnak írtam, és a fiók mélyén pihentek a verseim, amelyek a végtelen szomorúságról, veszteségről, világomlásról szóltak. Aztán kezdtek egyre fényesedni a történetek, már láttam a kiutat ebből a sötétségből. Azóta pedig egyre születnek a versek, történetek, amelyek immár sokaknak lett gyógyír a nehézségekre, és remény az újrakezdéshez. Szeretnék fejlődni az írásban, és végre könyv formában is viszont látni mindazt, ami az évek során lelkemből megszületett.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Boldogságvirágok

Ujjaimmal boldogságvirágokat rajzolok szívem párás ablakára. Lelkem egyetlen metszete, a Mindenség legszebb darabkája. Tudja Isten, hová visz az utam… Félnem nincs mitől, Ő vezeti szívem

Teljes bejegyzés »

Örök Fények

Jártál-e már ott, ahol a Fények örökké ragyognak? Ott, hol az egek és földek mind egybe folynak? Tudod-e, hogyan juthatsz el újra oda, ahol a

Teljes bejegyzés »

Táncunk

A mosolyod, a mosolyom. Kezem a kezedben. A világ monoton robajában mi ketten lelkünk dallamát dúdoltuk halkan, egymásnak suttogván, hogy halljunk a zajban. Éreztük zenéjét

Teljes bejegyzés »

A küszöbön állva

A küszöbön állva   Volt egyszer egy asszony, aki különös kapcsolatban állt a Karácsonnyal. Nem csupán az ünnepet szerette, hanem mindazt, ami köré épült. A

Teljes bejegyzés »

November egy , vasárnap

Edit Szabó : November egy, vasárnap November egy, Mindenszentek, ma a  temetőbe  nem  mentem, napsütéses, szeles napon a konyhában dolgozgatom. Szűk rokonság, a sógornőm, hiányosan

Teljes bejegyzés »

Kavicsokká zúzott szikla

Mennyit sirattam olyat, amit mára tudom, hogy nem baj, hogy elvesztettem… Beismertem, hogy a lelkemet csak jóval hitegettem. Ami stabilan tart még ma, egy másodperc

Teljes bejegyzés »