Széthasad
Az idő fagyos szürkeség,
A koldus rongyán átfúj a magány,
Tanúként feszül fölé most az ég,
Titkos jel a lélek asztalán.
Kardot rántó, néma mozdulat,
Most nem pusztulást, szent egységet szül.
Széthasadt a fagyos pillanat,
S a lélek a Fénnyel egyesül.
Földre szállott égi tiszta Szent,
Ki lánggá váltál sötét kor felett.
A belső hangod győzelmet jelent,
S a jóság benned testet ölthetett.
Ez a köpeny ma is széthasad,
Ha szürke csendben fázik a világ.
Szent jóságod annak megmarad,
Ha van ki hallja mások sóhaját.
A képen Jean-Victor Schnetz festménye látható
Author: Thiesz János
Thiesz János vagyok, Kalocsán élek. Szeretem a természetet, amit általában kerékpárral járok. Sok gondolat és írás a természetetjárás közben születik meg. Az irodalom mellett a történelem iránti rajongásom is gyakran visszaköszön az írásaimban.