Az Erdélyi csillagok című novella, mely az Irodalmi Rádió A fények álmodnak? című gyönyörű novelláskötetben jelent meg, akár Erdély reklámja is lehetne.
Bár már az elején sejtjük, hogy a főszereplő hazajáró lélek, egyáltalán nem félelmetes. Kedvessé és barátságossá teszik a leíró részek, az érzelmekkel telített visszaemlékezések, önvallomások. A gyerekkori emlékek egyenesen idilliek. A szülői ház, az istálló, a patakpart után a temetőbe megy a szellem, megsimogatja saját fejfáját, és felsóhajt: „még mindig nem bukott le ez a szörnyeteg.”
Hát, ha valóban szörnyeteg volt, és nem tud nyugodni odaát, akkor a visszajárás nem igazán súlyos büntetés. Talán élvezni szeretné már az örök nyugalmat és békességet, de nem teheti. Igaz, hogy szüleit nem érintheti meg, a lekvárból nem ehet, de erre a csodás helyre visszajárni nem nagy szenvedés. Vajon arányos-e a büntetés a bűnhöz képest? Ezt nem tudjuk meg.
Erről a történetről egy régi nagy svindlis kedvenc mondása jutott eszembe: – Lányok, vegyék tudomásul: az úr a pokolban is úr.
Author: Kertész Vali
Kertész Vali vagyok, 1961-ben születtem Ricsén, azóta is itt élek. 2023-ban jelent meg első novellám, a Kendvenc ételem története című antológiában Búcsú címmel. Azóta többször szerepeltek verseim, novelláim különböző válogatásokban. Eddig a családdal, a az anyagiak előteremtésével voltam elfoglalva, most végre eljutottam az önmegvalósításhoz. Remélem, maradt még rá időm.
