A vörös tűsarkú

A sötétbe burkolózott utcán úgy tűnt, mintha világítana a macskakövön kopogó fényes, vörös tűsarkú cipő. A szapora léptek visszhangja szinte dübörgésnek hatott az éjszakai csendben. A közelben ugatni kezdett egy kutya. Amikor az erőteljes lépések tompa zaja is felhangzott, a tűsarkak kopogása még inkább felgyorsult. A férfi a nő keze után nyúlt, aki összerezzent az érintéstől, és gyorsan elrántotta a karját.

– Hé, nem akarlak bántani. Már a saroktól próbállak utolérni, elhagytad a kendőd.

– Ó, köszönöm. Nem is vettem észre.

A férfi átnyújtotta a nő cipőjével megegyező színű kendőt. Közben mélyen a szemébe nézve, bársonyos baritonján megszólalva próbálta megnyugtatni.

– Tényleg csak a kendő miatt szólítottalak meg. Nagyon riadtnak tűnsz. Látod, nem vagyok bűnöző. Akarod, hogy elkísérjelek? Ilyen későn nem jó egyedül mászkálni.

– Köszönöm, rendes vagy, de nem szükséges.

Sietős léptekkel elindult, és néhány pillanat múlva már beleveszett a sötétségbe, lassan a tűsarkak kopogása is elcsendesedett. A férfi eltűnődve nézett a légiesen karcsú nő után, majd folytatta útját. A néhány méterre lévő öreg ház előtt megállt.

Megcsikordult a kulcsa az ósdi kapu zárjában, de más hangok is megtörték a csendet. Hátrafordult. Egy vörös kendőt látott meglibbenni. Közelebb lépett, és felismerte a karcsú női alakot. Egy rossz-arcú férfi rángatta a karjánál fogva, miközben ingerülten beszélt vele.

– Meddig kell még várnom?

– Honnan tudjam? Most megint teljesen jól van. Két hete meg már azt hittem haza sem engedik a kórházból.

– Csinálj valamit, amivel kicsit előrelendíted a dolgokat. Nekem kell az a ház. Nem érdekel, hogy kitagadott, az akkor is az én örökségem.

– Amikor így viselkedsz, megértem, hogy miért nem akar tudni rólad.

– Na, ne szórakozz velem!

Az erőszakos férfi megszorította a vörös kendőt a nő nyakán. Ez volt az a pillanat, amikor közbelépett a másik férfi, egyenesen a nőnek intézte a kérdést.

– Valami gond van?

Mindketten összerezzentek, nem vették észre, hogy más is van a közelben. A nő riadt tekintettel nézett rá. A szeme mást mondott, mint a szája.

– Minden rendben.

– Nekem nem úgy tűnik.

A rossz-arcú elengedte a nőt, és fenyegetően lépett egyet a férfi felé.

– Te mit pofázol bele? Semmi közöd hozzá.

Bár a védelmező lovagként fellépő férfi kabátja kimunkált izmokat takart, nem akart utcai verekedésbe bonyolódni, viszont felismerte a menekülési lehetőséget. Megragadta a nő kezét, és futólépésben maga után húzta, az előbb kinyitott kapuhoz. Néhány másodperc múlva már belülről fordult a kulcs a zárban. Szapora lélegzettel dőltek neki a vastag fából készült ajtónak. Mindketten ugrottak egyet, amikor kívülről megdöngették a kaput.

– Ezzel még nincs vége…

A nő csak akkor nyugodott meg, amikor már egy ideje nem hallatszódott a távolodó léptek zaja. A férfi megfogta a kezét, és a gangos ház belső udvarán átvezette az egyik földszinti lakáshoz. Az ajtó mellett álló kő virágtartót szinte teljesen eltakarta a moha, amely a járda repedéseiben is megbújt. A nő csak azért vette észre a virágtartót, mert a férfi abból húzta elő a kulcsot.

– Van valami ódon bája ennek a háznak.

– Igen, én is kedvelem a hangulatát. A nagymamám lakik itt, de most elutazott egy fürdőkúrára. Néha benézek, hogy minden rendben van-e a lakásban. Örülök, hogy éppen a ma estét választottam. Gyere be, és mondd el mi volt ez az egész!

A nő először bizonytalanul nézett, aztán ömleni kezdett belőle a szó. Elmesélte, hogy a rossz-arcú férfi az exe, akivel a gyerekkori barátság nosztalgiája miatt bonyolódott kapcsolatba, amit hamar megbánt, mikor felfedezte erőszakos viselkedését. Amikor szakítani akart, a férfi megzsarolta. A titokban róla készített meztelen fényképeket elküldte volna a munkahelyére, és feltöltötte volna a közösségi oldalakra, ha nem teszi meg, ami a férfi őrült tervében szerepelt. Fiatalos, ám rákban szenvedő apja kegyeibe kellett férkőznie. Szeretőjeként el kellett érnie, hogy végrendeletében a nőre hagyja mindenét, amit aztán ő megkaparinthat. A férfit néhány éve kitagadta az apja, így akart bosszút állni rajta. A nőn keresztül akarta elérni, hogy szerinte jogos örökségéhez jusson. A nő szerelmet hazudott, és hamar elkészült az új végrendelet, ám közben megkedvelte volt barátja apját, és ezért még rosszabbul érezte magát a kínos helyzetben, de nem mert egyedül fellépni az egyre erőszakosabban viselkedő kitagadott férfi ellen.

Az utolsó szavak zokogásba fulladtak. Egyrészt a feszültségtől sírt, másrészt a megkönnyebbüléstől. Jó érzés volt végre valakivel megosztani a gondjait, még ha csak egy idegennel is. A férfi magához húzta, és óvón átölelte. Így kezdődött, majd eltelt fél év. A nő szakított a beteg férfivel, és elárulta neki a fia bosszútervét, úgy érezte, ennyivel tartozik neki. Új szerelme az első időben mindenhová elkísérte, hogy megvédje volt barátja esetleges támadásától, de őt mintha a föld nyelte volna el. Nem küldte el a fényképeket a nő munkahelyére, és nem is bukkant fel, hogy számon kérje a nő árulását.

Ő lassan megnyugodott, és kivirult a párja oldalán. Már egyedül is az utcára merészkedett. Átmenetileg a férfi nagymamájának lakásában laktak, aki újabb gyógykezelésre utazott. Egy nagy csokor tulipán volt a nő karjában, ahogy ugyanott járt, ugyanabban a cipőben, mint fél éve. A sötétbe burkolózott utcán úgy tűnt, mintha világítana a macskakövön kopogó fényes, vörös tűsarkú cipő. A szapora léptek visszhangja szinte dübörgésnek hatott az éjszakai csendben. A közelben ugatni kezdett egy kutya. Erőteljes lépések tompa zaja is felhangzott. Már majdnem az ósdi kapuhoz ért, amikor a sötétből előugrott egy alak, és kést szorított a nyakához.

Amikor láttam a tulipánokat a földre hullani, úgy megijedtem, hogy egy halk sikkantással mezítlábas talpamra ugrottam, a hirtelen mozdulattal messzire rúgtam a korábban a kanapé elé hanyagul lerúgott fényes, vörös tűsarkú cipőmet. Miközben visszaültem, a biztonság kedvéért eltakartam a szemem. De azért a rekedt hangot hallottam.

– Hiányoztam? Néhány hetet a hűvösön töltöttem. Aztán mikor szabadultam, azt kellett hallanom, hogy az apámnak végre már csak napjai vannak hátra, de a menyasszonya sehol. Nehezen találtam rád. De most megbánod, hogy elárultál.

Megborzongtam a kegyetlen hangtól, és izgalmamban még jobban bevackoltam magam az engem átölelő karok melegébe. Két perc múlva már a fülembe suttogó simogató hangtól borzongtam.

– Már odanézhetsz. A jó srác pont időben érkezett, kiiktatta a rosszat, a csajszi megmenekült… Vége is a filmnek.

– Hú, ez izgalmas volt. Most örülök csak igazán, hogy nem kell egyedül hazatipegnem a sötétben.

– Nem is engednélek. Igaz, hogy maradsz, de azért azt a vörös tűsarkút felvehetnéd, miután minden mást levettél.

– Rendben.

A beleegyezéstől felcsillant a szeme. Segített kibújni a dögös fekete rucimból, amelybe a közös gyertyafényes-vacsorázós-filmnézős este miatt rittyentettem magam. Egy hosszú, éhes csókkal előlegezte meg a forró éjszakát, én pedig belebújtam a csinos vörös tűsarkúba, amely kiköpött mása volt a filmbelinek.

Szalay Hajnalka
Author: Szalay Hajnalka

Én 100 szóban Ezerkilencszázhetvenháromban születtem. Csepelen, Királyerdőben élek. Tizennégy évet dolgoztam a versenyszférában. Tizenöt éve az állami szektorban, jelenleg humánpolitikai koordinációs feladatokat látok el. Kitüntetéses pedagógia alapszakos bölcsész diplomám van. Három évig a Meseláda Bábcsoport tagja voltam. Szeretem fényképekben megörökíteni a pillanatot. Többnyire a Kis-Dunánál fotózok. 2018-ban jelent meg első saját kiadású könyvem mesékkel és novellákkal, majd a következő években mesekönyv, novelláskötet, e-könyv novellákkal és kisregényekkel, egy kisregény, és végül egy regény. Szeretek írni, jólesik papírra vetni érzéseimet, gondolataimat, fantáziavilágomat. Ha ezzel másoknak is örömteli pillanatokat szerezhetek, akkor elégedett lehetek. Az írás, olvasás, fotózás és utazás mellett, a legfőbb feltöltő energiám a színház. ********* Saját kiadásban megjelent kötetek: MESÉLEK NEKED! Szívből-lélekből (mesék és novellák) KIRÁLYERDEI MESÉK Mesélek még Neked! (mesék, Barna Vera illusztrációival) IGAZ IS, MEG NEM IS… Megint mesélek Neked! (novellák 20181920) MÉG MINDIG MESÉLEK NEKED! (novellák és kisregények) A KASTÉLY TITKA Ismét mesélek Neked! (kisregény) HUNOR Még egy történetet mesélek Neked! (regény) Könyveimről bővebben: https://szalay-hajnalka.webnode.hu/konyvek/ https://szalay-hajnalka.webnode.hu/uj-konyv/

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Prózák
Szalay Hajnalka

A vörös tűsarkú

A sötétbe burkolózott utcán úgy tűnt, mintha világítana a macskakövön kopogó fényes, vörös tűsarkú cipő. A szapora léptek visszhangja szinte dübörgésnek hatott az éjszakai csendben.

Teljes bejegyzés »

A lelkem darabjai

Avagy a szerelemhez még mindig értek. Csak a férfiak használati útmutatóját nem találom. Kedves Naplóm! Ma reggel megállapítottam, hogy a szívemnek sürgősen szüksége volna egy

Teljes bejegyzés »

Hét szóban szerelem

Te vagy a reggel első gondolata, az este legszebb, titkos mondata. Pedig megfogadtam, észnél maradok… aztán rám mosolyogtál és tessék, itt vagyok. Téged kereslek száz

Teljes bejegyzés »

Őszi Falevél keringő

Ma reggel táncra hívta a szél az erdő aranyruhás fáit, s egy rozsdavörös falevél elsőként bontotta ki szárnyait.   Utána száz, majd ezernyi társ, sárga,

Teljes bejegyzés »