Álmaidban álmodozol
álmatlan álmok álmairól,
váratlan fájdalmak átkairól,
vetetlen ágyak lányairól.
Látod az élet halálos vágyát,
átkozott hajnal vöröslő házát.
Látod a csendet, az üvöltés zaját,
a suttogó szerelmek siratófalát.
Látod a mélyben a kiszáradt poklot,
az elmúló időt, mint kortalan arcot.
Látod a ködben vibráló levegőt,
zajtalan éjben eltűnő szeretőt.
Álmoknak mélyén lantzene hangján,
hajózol bús vizek tajtékzó habján.
A hallgatag bábok kéretlen táncát,
nemigen látod, de érzed a lázát.
Táncolsz, és pörgeted, aki csak bírja,
átizzadt paplanod a hajnalt hívja.
Hajnali ébredés nem megváltás mégsem,
hisz elnyel az élet is, elnyel egészen…
Author: Katona László
Mindig is az emberi történetek érdekeltek: mi történik velünk, mit viszünk tovább az elődeinktől, és mit hagyunk magunk után. A múlt, a hit, a szeretet, a veszteség és az emberi döntések nyomait próbálom kutatni és megmutatni – hol a történelem eseményein, hol egy-egy hétköznapi pillanaton keresztül. Az írás számomra feldolgozás és kutatás egyben. Újraélem a napjaim hangulatát, bánatát és örömét, kudarcát és sikerét, és egyben a helyükre is teszem azokat. Keresem a történelemben, a történetek mögött megbúvó kisembert. Ma már nem abban a korban élünk, amikor esténként a nagyszülők mesélnek a köréjük sereglő gyerekeknek; az információ ömlik ránk az éterből, miközben a szűk környezetünkről, a dédapák kalandjairól és a nagymamák meséiről egyre kevesebbet tudunk. Szeretném, ha a család és a szűkebb környezet történetei sem vesznének el, ezért ezeket is szeretem megörökíteni.