Egy kortynyi mámor
Pince mélyén szunnyadó varázs,
Nemes könnye a nyári napnak.
Pohárban, fellobbanó parázs,
Megnyitja kapuit a gondolatnak.
Nem ital ez, hanem folyékony idő,
Melyben a földnek sóhaja dereng.
A pohár peremén ott ül a jövő,
S benne a természet dallama zeng.
Mert mi az élet? Egy kortynyi mámor?
Egy könnyed éjjel a Semmi felett?
Most poharunkban a végtelen táncol,
S megváltja bennünk a holt perceket.
Igyunk hát, testvér, a tűnő világra,
Míg lángra lobban a megfáradt szív!
A borban felélénkül mindenki álma,
Mely bánatra vagy vidámságra hív.
S ha végleg kiürül a pohár,
Odaát majd a béke kísér.
Nem bánjuk majd,ha eljön az éj,
Mert lelkünk akkor hazaér.
Author: Thiesz János
Thiesz János vagyok, Kalocsán élek. Szeretem a természetet, amit általában kerékpárral járok. Sok gondolat és írás a természetetjárás közben születik meg. Az irodalom mellett a történelem iránti rajongásom is gyakran visszaköszön az írásaimban.


