A ki nem nondott szavak sosem érnek célba
Miért is vártam, már elkéstem velük,
Nem volt erőm kimomdani őket
Rég eltüntek, üres lettem nélkülük.
Az elmulasztott ölelések gyötörnek és fájnak,
Visszahoznám őket, hogy megtörténjenek,
De nem akarom adni senki másnak,
Csak annak, aki tudom, hogy szeret.
Mintha csak egy ajtó választana el tőled,
Csak egy mozdulat kell, néhány lépés az egész,
A kezeddel meg is fogod a kilincset,
De azt az ajtót kinyitni mégis oly nehéz.
Elmentél és az ajtó örökre bezárult,
Elvitted a reményt, a lelkem felét!
Körülöttem most minden olyan elárvult,
Nincs már kinek megfogni a kezét.
Elmentél, de a hangod még mindíg hallom,
Miért van az hogy nem engedlek el?
Mert szeretlek és ezt most bevallom,
Ezért van az, hogy nem feledlek el.
Elmentél, de még mindíg látlak.
Mintha még mindíg itt lennél velem,
Nem adom fel és még akkor is várlak,
Ha tudom, ez reménytelen teljesen..
Elmentél, és nincs erő, ami vissza hozzon,
Da az az érzés bennem örökre megmarad,
Mert ennek az érzésnek a szív az egyetlen otthon,
Ez minden, amit az élet belőled visszaad.
Author: Berecz Devlin Éva
1960-ban születtem Egerben. Ott végeztem el tanulmányaimat is és 1983-ban az egri tanárképző főiskolán megszereztem a diplomám mint történelem szakos tanár és népművelő. Néhány év múlva a nyíregyházi főiskolán elvégeztem a könyvtár szakot is, majd könyvtárosként dolgoztam azon a főiskolán, ahol a tanári diplomát szereztem meg korábban. 1997-ben az USA-ba kerültem és óvodapedagógusként kezdtem el dolgozni és dolgozom mind a mai napig. Mindig érdekelt az irodalom, szerettem a verseket, Már fiatalon is megpróbálkoztam versírással, de önbizalomhiányból fakadóan ezeket nem osztottam meg senkivel és a szemétkosárban végezték. Az államokba kerülve 2001 után rendszeresen újságcikkeket írtam az amerikai Magyar Népszavába, magyarul. Ezek a kinti magyarok életéről szóltak, de a tragikus szeptember 11-i események után főképpen arról, hogyan éltük meg a történteket, mi amerikai magyarok. Néhány évvel ezelőtt kezdtem meseírással foglalkozni, hiszen kicsi gyermekek között élve és dolgozva, naponta rögtönöztem meséket. Nagyon sok olyan mesekönyv került a kezembe, amik- bár szépen voltak illusztrálva, de unalmasak, semmitmondóak voltak, sok esetben kifejezetten károsnak tartottam őket. Tagadhatatlan, hogy a mai gyermektársadalom már teljesen más, mint az én generációm. Nem az Anderseni meséken nőttek föl, és bár ezeket a klasszikus meséket is életben kell tartani, de ma már az igények teljesen mások. A legnagyobb hiba pedig az,...