A körtefa
Ahogy itt állok,
ezen a deres téli hajnalon,
eszembe jut,
hogy milyen is voltam egykoron.
Eszembe jut,
hogy minden egyes tavaszon,
lombkoronám
virágba borult egykoron.
Emlékszem rá,
milyen délcegen álltam.
S arra is,
hogy minden zord időt kiálltam.
Emlékszem rá,
hogyan hullott gyermekem
a fagyott földre,
megannyi jeges reggelen.
Eszembe jut,
hogy jöhetett szél,
s tomboló vihar,
én végig kitartottam,
s a madárkáknak oltalmazó otthont adtam.
Mára mindez már csak rongyos jelmez,
amit a nyár,
s vele az erőt adó napsugár,
hátamra palástként feltesz.
Mert nincs már erőm.
Levelem is mind lehullott.
Gyökereim még gyengén kapaszkodnak,
de új tavaszt, már sosem hoznak.
Gyurkó Mónika
Author: Gyurkó Mónika
Gyurkó Mónika vagyok, nincs írói múltam, bár a szépirodalomhoz mindig is vonzódtam. Márai Sándor, Szabó Magda, Milan Kundera és Gabriel Garcia Márquez könyveken nőttem fel. Fél éve, egyszerűen kifakadt belőlem egy regény, amin jelenleg is dolgozom. Így kerültem kapcsolatba a vers és novella írással, melyekre gyakorlatként tekintettem, néhány hónap alatt, több novellám és versem jelent meg, köztük díjazott is lettem, így a siker és szavak szabadsága megrészegített és a szenvedélyemmé vált, ezek a csendbe burkolózott szavak varázsa pezsdítik és hozzák felszínre a bennem élő írót. Remélem, hogy soraim egy csepp érzést adnak át a gyors halálból vagy épp a felemelő csodás boldogságból. Köszönöm, hogy velem tartotok ezen az utazáson a szavak birodalmában.
2 Responses
„nincs már erőm.
Levelem is mind lehullott.
Gyökereim még gyengén kapaszkodnak,
de új tavaszt, már sosem hoznak. ”
Egyszer a fák is meghalnak.
Szeretettel: Rita
Áldott, békés, szeretetteljes húsvéti ünnepeket kívánok!
Épp ezt a mulandóságot szerettem volna leírni, ami nem csak ránk emberekre igaz, hanem az egész világra.
Köszönöm, hogy elolvasta! Önnek is Kellemes Húsvéti ünnepeket kívánok!
Barátsággal: Mónika