Az éjszaka lángja
Lehullt a ruha, némán, halkan,
Mint hólepel az őszi parkban.
Az éj figyelt – mély, mozdulatlan,
S a mécses lángja táncot járt halkan.
Tekinteted – ó, micsoda harc!
Tétovázó, mégis marcangol arc.
S én állok itt, mint hófehér láng,
Mely nem fél, csak érted kiált.
Az éj ölel, lágy fénye ringat,
Sápadt derengés öleli titkát.
Ujjaid súlyát érzem bőrömön,
Halvány fény táncol a tükörön.
„Még dönthetsz másképp” – suttog az éj,
De fénye bennem már nem elég.
Ha elveszítesz, nincs több álom,
Csak sötét tél egy halott tájon.
Author: Tóth Brigitta
Kedves Olvasók! Brigitta vagyok, egy fiatal lélek, aki az írásban és a művészetekben találja meg a világ valódi jelentését. Minden szó, minden mondat egy apró darabja annak a végtelen mozaiknak, amelyet az élet formál körülöttem. Az alkotás számomra nem csupán kifejezésmód, hanem egy utazás – egy belső táj, ahol a gondolatok szárnyalhatnak, és az érzések formát ölthetnek. Művészetemben az érzelmek finom szálait igyekszem megragadni. A vers az a tükör, amelyben a lélek színei tükröződnek, a próza pedig a világ szépségét és árnyait meséli el. A festészet titkai, a színek és formák harmóniája mindig is lenyűgöztek, és sokszor ezek a hatások köszönnek vissza az írásaimban, ahogyan a szavak is megpróbálnak egy-egy képet, egy-egy pillanatot megörökíteni. Szeretem a csendes, ámde mélyebb rétegeket keresni az életben: a törékeny, de erős emberi kapcsolatokat, az érzelmek árnyalatait, a finom, szinte észrevétlen szépséget, amit a legtöbben hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni. A művészetek azok a kulcsok, amelyek segítségével beléphetünk a lélek legmélyebb zugaiba, és talán egy kicsit jobban megérthetjük magunkat és másokat. Ez a blog az én kis világom, ahová meghívlak benneteket is. Itt megosztom veletek az alkotásaimat – verseimet, történeteimet, érzéseimet –, és remélem, hogy együtt egy olyan közösséget alkothatunk, ahol a művészet nem csupán...