Elmondom e fülledt hajnalon,
szerelmes titkom s óhajom.
Ne szólj, csak figyelj, s ne aludj el.
Nem tudtam, hogy létezel.
Most elmondom.
Elmondhatom?
Nekem adtad a napot,
mely fényével minden nap rám ragyog.
Nekem adtad a lelked,
mely aranyló glóriaként lebeg.
Elhoztad a vágyam,
mely tajtékzik ezer világban.
Elhoztad a tüzem,
mely lüktet ereimben.
Elhoztad az éjjelt,
mely csak kettőnké lett.
Elhoztad a földem,
mely a szemfedőm lett.
Elmondom e díszes takarón,
utolsó szerelmes sóhajom.
Ne sírj! Csak figyelj, ne szomorodj el.
Már tudom, hogy létezel.
Itt vagyok,
s örökre veled maradok.
Author: Gyurkó Mónika
Gyurkó Mónika vagyok, nincs írói múltam, bár a szépirodalomhoz mindig is vonzódtam. Márai Sándor, Szabó Magda, Milan Kundera és Gabriel Garcia Márquez könyveken nőttem fel. Fél éve, egyszerűen kifakadt belőlem egy regény, amin jelenleg is dolgozom. Így kerültem kapcsolatba a vers és novella írással, melyekre gyakorlatként tekintettem, néhány hónap alatt, több novellám és versem jelent meg, köztük díjazott is lettem, így a siker és szavak szabadsága megrészegített és a szenvedélyemmé vált, ezek a csendbe burkolózott szavak varázsa pezsdítik és hozzák felszínre a bennem élő írót. Remélem, hogy soraim egy csepp érzést adnak át a gyors halálból vagy épp a felemelő csodás boldogságból. Köszönöm, hogy velem tartotok ezen az utazáson a szavak birodalmában.
