Bárányvers


*

Fekete bárány – suttogták
Fekete bárány – harsogták
Fekete bárány – aláztak
Fekete bárány – becsaptak

Fekete bárány – elestem
Fekete bárány – felkeltem
Fekete bárány? – az vagyok
De odabenn egy szív ragyog

Egy szív, mely nem fél szeretni
Egy szív, mely nem fél kinyílni
Egy szív, mi sok ütést kapott
De soha-soha be nem fagyott!

*

(© Nagy Erzsébet – 2025. június 17.)

2025. november 12. Üdvözlöm az erre járókat !🙂 Ez a versem még nyáron született, a sorvégi írásjelek szándékosan maradtak le, tehát nem helyesírási hiba… értsétek jól !

L. Nagy Erzsébet
Author: L. Nagy Erzsébet

Nagy Erzsébetnek hívnak, alkotó emberként szeretem a betűk, szavak, gondolatok világát. Tulajdonképpen már gyerekkoromtól írok – ahogy az olvasás, úgy az írás is nagy örömforrás a számomra. Szeretem megélni azt a pillanatot, amikor „megjön az ihlet”. Az annyira jó érzés ! 🙂 Szeretem, amikor megérint egy-egy téma, egy szó, egy életérzés, valamilyen saját élmény vagy mások élménye…egy kép, egy festmény…bármi és elkezd bennem dolgozni, formálódni. Megérint, aztán hagyom odabenn érlelődni. Ez változó – olykor csupán pillanatok, de lehet akár 1 nap is, akár hetek-hónapok, ezt nem én döntöm el…van olyan versem, amit évekig hordoztam a lelkemben, mire meg akart születni. Egyszer csak megérzem, hogy itt a pillanat, le kell ülni, leírni, ami érkezik, akár éjjel is. Az alkotás során átjár az öröm. Aztán van, hogy 2-3 napig még formálódik, jön egy-egy jobb, frappánsabb kifejezés…akkor azokat átírom… Szeretek játszani a betűkkel – és szeretek több műfajba is belekóstolni. Bolondosakat is írok, ahogy komolyabb hangvételűeket is. Időközben kialakult a saját stílusom, nálam nem kell azon morfondírozni, hogy „vajon, mire gondolt a költő”, mert pontosan lehet tudni. A téma persze, nem mindig kellemes, ahogy az Életben sem csak piros betűs-szívecskés napok vannak. Amit még nagyon fontosnak tartok, az az anyanyelvünk ápolása, ez szívügyem...

5
Megosztás
Megosztás

6 Responses

  1. fájdalmas, őszinte sorok.

    előbb bántás, fájdalom, majd önelfogadás és erő.
    fekete báránynak nehéz lenni… nehéz másnak lenni: a bántás és elutasítás ellenére, belül mégis tisztának maradni.

  2. Kedves Rita, köszönöm, hogy itt jártál és megtiszteltél vele, hogy elolvastad és értékelted ! Szép napot kívánok ! Üdvözlettel : Erzsébet.🙂

  3. kedves Erzsébet,

    sajátjaim szavaim helyett most egy idézettel szeretném üdvözölni, és méltatni írásodat:

    „Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen.
    Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen
    néz téged, mert örül, hogy lát ma itt
    fehérek közt egy európait.”*

    (*József Attila: Thomas Mann üdvözlése)

    nekem tetszett, ráadásul ebben az írásban igenis felsejlenek gondolatai rétegek is…

    gratulálok: Gábor

  4. Köszönöm, Gábor,🙂, a legszebb dicséretet kaptam tőled ezzel a bizonyos idézettel…még akkor is, ha sajnos, ma már nem az az európai miliő és értékrend van, amire még J.A. célzott ebben a versében…
    (Csak megjegyzésként, arról az európaiságról egy fantasztikus előadást hallhattam Popper Péter szájából, egy tanórán. Mindenkinek hallania kellett volna, oly remek volt !)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Megjelent!

A napokban megkaptam a kiadótól (Novum Publishing) a „Félálom blues” című verseskötetem szerzői példányait. A hozzám közel állók a következő napokban-hetekben megkapják dedikált tiszteletpéldányaikat. A

Teljes bejegyzés »

Örök

Tűz rám a koradéli nap, fényébe merülök. Perzsel, szinte éget, mégis, jó, ahogy itt ülök.   Nem mozdulnak a levelek. Lelkedbe révedek.   Megáll az

Teljes bejegyzés »

Ott voltam

Ott voltam a zöld leveleken, zizzenő fűben, havas hegyen, hullámfodrokon, tengereken, sziklaszirtek letöredezett sötétlő repedéseiben, őzek szelíd barna szemében, hajfürtön játszadozó szélben, éjszaka hömpölygő medrében,

Teljes bejegyzés »

Nem zuhanok

Vonjatok fénybe, reményt égő hajnalok, magamban lelkemig ható tőrt forgatok. Elborít a folyam, a sodró tengerár, s nem tudhatom, hogy rám a túlparton mi vár.

Teljes bejegyzés »

Nekem te

Te vagy nekem a mező, és te vagy a rét. Tenger kékje vagy nekem, mit ölel az ég. Hegycsúcs vagy, amit kezem Soha el nem

Teljes bejegyzés »

Múlik

Hogy múlik az idő, csupa töredék, sejtekből, sodródva kopik el a lét.   Lüktető lomb alatt öreg fák csendje, cérnaszál hangok bujkálnak el benne.  

Teljes bejegyzés »