Te vagy a boldogság,
Te vagy az élet.
Tudom, bolondság,
De én érted élek.
Még csak egyszer láttalak,
De máris szívembe zártalak.
Olyannyira kívántalak,
Mint szeme fényét a világtalan.
Szerettem volna visszakapni,
Amit még meg sem tudtam tapasztalni.
Túl sokat szoktam agyalni
és igen: lehetetlent szoktam akarni!
Te pedig lehetetlenül távol vagy,
Nem foglak téged megkapni.
Csak a fejemben létezel,
De én a szívembe akarlak rakni.
2025.05.16.-B.R.M.
(Az illusztrációt a vershez a ChatGPT mesterséges intelligencia készítette.)
Author: Busa Regina Mária
Már egészen fiatalon elkezdtem megismerkedni a történetmesélés, a gyerekversek és mondókák világával. Még óvodásként találtam ki saját kis történeteimet. Általános iskolás éveim alatt még inkább megszerettem az anyanyelvemet, és rengeteget meséltem édesanyámnak és a nagyszüleimnek a saját kis világaimból. Később, középiskolás koromban, a zenés-dráma tagozaton verseket és dalszövegeket is írtam, és a szenvedélyem a történetmesélés iránt is megmaradt. Egy baleset és egy szerelmi csalódás hatására újra visszatértem az íráshoz, és azóta is folytatom, téglánként építgetve szerzői pályafutásom.