Hangtalan

És mégis úgy maradtál bennem,
mint füst a szobában, ha fényre száll,
illat a rúzsfoltos ruhán,
halk nevetés, mit nem felejt a nyár.
Lépted az utcán visszacseng,
árnyad az esti ablakban megáll,
s a csönd, mely utánad maradt,
falak között halk magába zár.
Egy pohár vízben reszket az idő,
könyvbe zárt levél a lapban,
a titkot nem mondtam, de tudom –
hogy kimondva hangja már hangtalan.
Minden tárgyban élsz valahogy,
a régi kulcsban, ami semmit se nyit,
fiók mélyén szunyókáló sálban,
mely lelkemhez simul, mint a hit.
Van perc, mikor nem gondolok rád,
hallgatok, de ott a jelenlét,
üres széken hagyott testmeleg,
forró párnán gyűrődő emlék.
Nem vagy itt, talán sosem leszel,
de bennem jeleket hagytál,
amíg élek olvaslak, idézlek,
míg e világ újra eggyé formál.
Serfőző Attila
Author: Serfőző Attila

A művészetek szerelmese vagyok, Debrecenből. A tapinthatón túli világ mögött rejtőzködő „valóságot” álmodom papírra. Papírra, ami többnyire már nem is az, csupán fény, s annak hiánya. A Magyar Írói Akadémia szépírói mesterkurzusának hallgatójaként Irodalmi és alkalmazott írói referens diplomát szereztem. A Héttorony irodalmi magazin főszerkesztője vagyok. Az írásaim számos antológiában, és több saját kötetben olvashatóak. Köszönöm a megtiszteltetést, hogy e méltán elismert Irodalmi Rádió kiváló szerzői között szerepelhetek.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Kölcsönarc  

Vannak reggelek, amelyek már ébredés előtt eldöntik, milyen napjuk lesz. Nem történik semmi különös. Nem törik be az ablakot, nem csörren meg egy rossz hírt

Teljes bejegyzés »

A hó alatt alvó harang

Az erdő szélén, hol elnémul az út, egy vén templom őrzi a télbe zárt múlt. Tornyára hó települt, falára dér, ablakán a holdnak ezüstje kél.

Teljes bejegyzés »

Fekete arany

Amikor nagyon mélyen vagy, Belülről égeted önmagad. Elhaló, fekete, sötét részed, Ősi múltban tett visszatért ígéret.   Számtalan élet millió fonalán, Akadva akadtál sok-ezer rostán.

Teljes bejegyzés »

Lámpást gyújtok

A költő folyton-folyvást alkot szüntelen, Lámpást gyújt a kihűlt emberi elmében. Ha tényleg igazán szívéből csinálja, Az olvasó lelkét teljesen feltárja.   A láthatatlan kulcsával

Teljes bejegyzés »