Hallgatok

 

 

 

Hallgatok

 

csendedben
veled hallgatok. benned.
még formálódnak a szavak,
melyeket sohasem mondasz,
sosem mondhatok el.
a hallgatás megóv,
engem, téged:
hangtalan menedéke
kegyes állapot.
bátorság hallani, érezni,
mit mond a másik...,
ha nem elég komfortos,
s lelkem bele is vásik,
meghallgatom.

vágyom a benned rejlő
őszinte valót, 
saját valóságod
szavakkal kiszakadó 
szabad záporát,
amint megszólalsz...
nincs vihar.
ahogy égi borúból 
könny fakad, lassan eleredsz.
üres edényként 
fogom fel szavaid.
kitöltenek, nem gondolok.
feloldnak, elfogadok...

elfogadom, hogy belőlem,
már nem szakad ki
"a nincs mi".
csendben hallgatok.





Adorján L. Zoé
Author: Adorján L. Zoé

Vannak átélt pillanatok, amelyek újjászületve az írásban testesülnek meg… és vannak pillanatok, a még meg nem éltek, amelyekkel sarjadó írásaink halmoznak el. Mindannyian írunk és olvasunk a kiapadhatatlan forrásból, ahol: mindig miénk a pillanat! Teljességében…

7
Megosztás
Megosztás

6 Responses

  1. ne szólj szám,
    nem fáj fejem,
    ne láss szem,
    ne hallj fülem!

    mert hall a szó,
    és ért a szem,
    és lát a szó,
    és hall a szem…

    Gábor

    1. Kedves Gábor,

      van olyan, hogy a szó szemfüles,
      s olyan is, hogy a fül ért, hallgat, szívlel.
      amikor a szem beszél, ha mosolyog: ölelni kész… (de kell még hozzá kéz).

      üdvözlettel, Zoé

  2. „Vágyom a benned rejlő
    őszinte valót.
    Saját valóságod
    szavakkal kiszakadó
    szabad záporát,
    amint megszólalsz…”

    Kedves Zoé!

    Igen, az őszinte valót vágyjuk, helyette sokszor hamisságot, hazugságot kapunk és olyankor nem érdemes megnyilnunk, nem érdemes egy szót se szólnunk.

    Tetszéssel olvastam gondolatébresztő soraid.

    Szeretettel: Rita

    1. Kedves Rita!
      Rajtunk múlik, hogy mit és mennyit tudunk elfogadni mások gondolataiból, „saját valóságából”. Ez mindenkinél (kicsit vagy nagyon) más, ezért vagyunk egyediek (szerencsére). Ha őszinte megnyílással találkozunk, az megtiszteltetés: az azt követő csend üres, nincs, nem lehet benne kétség. Örülök gondolataidnak. Köszönöm őket.
      Szeretettel: Zoé

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Darabokra (Egy kisfiú emlékére)

Sötét létra árnya fekszik a tornácra kúszik egy árnyék fel a padlásra. Néha megáll vissza-vissza tekint szeretne boldog kisgyermek lenni megint… Akkor volt apja,csodás édesanyja…

Teljes bejegyzés »

Múlt-Jelen-Jövő

   Múlt-Jelen-Jövő     A jelen a múltat a jövőnek büszkén adja át.   A régmúlt csodái a jelenben látják a jövőt.   A jövő

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

Hulló csillag

Magam is hulló csillag vagyok, talán itt-ott felragyogok, majd végleg a földre hullok. Néhány vers és próza marad, ezzel vigasztalom magam, de vaj’h lesz-e, mi

Teljes bejegyzés »