Télen a falvakban
a havas utcák,
ha eljő az este
sötétbe borulnak.
Bennük a lámpák
csak itt-ott égnek.
A házak mentén
sápadtak a fények.
Bezzeg nem messze
egy közeli épületben,
nevét vajon kitalálod?
a záróra még távol jár.
Ez az a hely, ahol aztán
nincs még csend és nyugalom.
Úgy van, bizony eltaláltad,
ez a részegesek hazája,
a falu egyetlen kocsmája,
ahol még javában,
vidáman folyik az élet.
Szól a zene, az ivók
hangosan kurjongatnak
szinte reng belé az összes ablak,
s a szél messze viszi a hangokat.
Pedig későre jár már, menni kéne!
Dehát nem akaródzik távozni innen
senkinek sem ebben a nagy sötétben.
Azért akad mégis néhány bátor alak,
kinek keze már a kilincset markolja
Nyitná már az ajtót,
indulna már bátran az éjszakába,
de kilépve a sötétbe
nem tud lépni csak botorkál.
Lépne erre, lépne arra,de
minduntalan kicsúszik a talaj alóla,
s a szerencsétlen
nagyot huppan a frissen esett hóba.
Az esés még nem is olyan nagy baj,
majd csak valahogy föláll talpra .
Ennél sokkal nagyobb az a probléma,
hogy őt otthonában az asszony várja.
Ettől tart, ettől fél szegény részeg,
mi lesz vele otthon megérkezve?
Szegény feje, igérne ö mindent, fűt és fát,
csak ne bántsa öt felesége, hites társa.
Hogy aztán ennek milyen lesz a folytatása?
Ne is kérdezd, jobb azt nem tudni.
De figyelj ide, vond le belőle
a tanulságot és okuljál!
Így talán elkerülheted, hogy
otthon az asszonyodtól kikapjál !
Author: Izsó Antal
Mondhatnád túl késő. Meglehet, felelném, de talán mégsem késtem le mindenről. Igaz nem tartozom azon szerencsések közé, akiket a múzsa már ifjúkorban megérintett. Maradt tán mégis egy reménysugár számomra is. Életem folytonos keresésből állt eddig, de keveset találtam. Az út végén, nyugdíjasként a pihenés várna rám, ehelyett most próbálom lázas igyekezettel behozni mindazt, amit elmulasztottam. Egy belső erő írásra késztet. Sötét szobámban ülve, magányosan töltött csöndes éjszakai órák alatt, olvasólámpám sugara fényében újabb és újabb történetek születnek… Izsó Antal.
3 Responses
Kedves Tonió!
Jópofa kis versikét tettél fel. Én még nem találkoztam olyan férfivel, aki félt volna a feleségétől. Sokkal inkább hallottam olyanokról, akik kaptak egy pofont, ha kérdőre merték vonni a „drága” uracskájukat a kimaradás és a részegség miatt.
Nálunk vidéken az én kislány, fiatal lányka koromban az volt a mondás, hogy az asszonynak nagy köténye van, amivel eltakarja a dolgokat.
Mondjuk már a felnőtt koromban ez némileg változott, bár azok tudtak megmaradni egymás mellett, ahol az asszony alkalmazkodni tudott, nem seprűvel, hanem meleg étellel várta haza a kicsapongó urát.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Köszönöm, hogy elolvastad.Köszönet illeti hozzászólásod is. A férj-feleség viszonnyal kapcsolatban írtakról: nekem az a véleményem és a tapasztalatom, hogy nagyon sok családban a nő „hordja a nadrágot”, ő a főnök. Még nagyon sok történet is szól aról, hogy a férj a töbiek előtt azt a látszatot kelti, hogy ő az úr a házban, majd ha hazamegy a hősből(szájhősből) kis törpe lesz, aki remeg a „mumustól” feleségétől. Biztosan ismered ezt a dalt: „Asszonykám adj egy kis kimenőt, had zülljek úgy, mint azelőtt..” Feleky Kamil énekelte. A Hypolit a lakáj cvímű filmet is biztosan láttad, It Kabos Gyula, mint férj egyáltalán nem a ház ura, náluk is a feleség az. Vannak, persze olyan házasságok, ahol a férfi játszotta a meghatározó szerepet.
Szeretettel
Tonió
Kedves Tonió!
Nekem erről más a véleményem. Hiába Te férfi vagy, én meg Nő.
Szeretettel: Rita