Hallgatok

 

 

 

Hallgatok

 

csendedben
veled hallgatok. benned.
még formálódnak a szavak,
melyeket sohasem mondasz,
sosem mondhatok el.
a hallgatás megóv,
engem, téged:
hangtalan menedéke
kegyes állapot.
bátorság hallani, érezni,
mit mond a másik...,
ha nem elég komfortos,
s lelkem bele is vásik,
meghallgatom.

vágyom a benned rejlő
őszinte valót, 
saját valóságod
szavakkal kiszakadó 
szabad záporát,
amint megszólalsz...
nincs vihar.
ahogy égi borúból 
könny fakad, lassan eleredsz.
üres edényként 
fogom fel szavaid.
kitöltenek, nem gondolok.
feloldnak, elfogadok...

elfogadom, hogy belőlem,
már nem szakad ki
"a nincs mi".
csendben hallgatok.





Adorján L. Zoé
Author: Adorján L. Zoé

Vannak átélt pillanatok, amelyek újjászületve az írásban testesülnek meg… és vannak pillanatok, a még meg nem éltek, amelyekkel sarjadó írásaink halmoznak el. Mindannyian írunk és olvasunk a kiapadhatatlan forrásból, ahol: mindig miénk a pillanat! Teljességében…

8
Megosztás
Megosztás

6 Responses

  1. ne szólj szám,
    nem fáj fejem,
    ne láss szem,
    ne hallj fülem!

    mert hall a szó,
    és ért a szem,
    és lát a szó,
    és hall a szem…

    Gábor

    1. Kedves Gábor,

      van olyan, hogy a szó szemfüles,
      s olyan is, hogy a fül ért, hallgat, szívlel.
      amikor a szem beszél, ha mosolyog: ölelni kész… (de kell még hozzá kéz).

      üdvözlettel, Zoé

  2. „Vágyom a benned rejlő
    őszinte valót.
    Saját valóságod
    szavakkal kiszakadó
    szabad záporát,
    amint megszólalsz…”

    Kedves Zoé!

    Igen, az őszinte valót vágyjuk, helyette sokszor hamisságot, hazugságot kapunk és olyankor nem érdemes megnyilnunk, nem érdemes egy szót se szólnunk.

    Tetszéssel olvastam gondolatébresztő soraid.

    Szeretettel: Rita

    1. Kedves Rita!
      Rajtunk múlik, hogy mit és mennyit tudunk elfogadni mások gondolataiból, „saját valóságából”. Ez mindenkinél (kicsit vagy nagyon) más, ezért vagyunk egyediek (szerencsére). Ha őszinte megnyílással találkozunk, az megtiszteltetés: az azt követő csend üres, nincs, nem lehet benne kétség. Örülök gondolataidnak. Köszönöm őket.
      Szeretettel: Zoé

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Mint utolsó fahasáb

Mint utolsó fahasáb a tűzhelyen, Úgy lángolt utoljára a nyár bennem. Október parazsát felszította a nap, És tüzet fújt rá a élénk déli áramlat.  

Teljes bejegyzés »

Nyári este

Forró nyári napon mikor az ember még saját bőrét is levenné én csak az estét vártam. Na nem azért mert az éjszakai élet vonzott vagy

Teljes bejegyzés »

Állomások,fránya vonatok

Állomások,fránya vonatok szerintem mindenki járt már úgy az előbbin, hogy az utóbbiról lemaradt. Most én is így jártam. Hiába minden igyekezet lótás futás, ment el

Teljes bejegyzés »

Hangzatos sorok

Életek és harcok, Villámok és fagyok, Csillámló csillagok, Szeretlek csillagom.   Világom bonyolult, Világunk, komor úr. Eltévelyedések, Elmék, repedések.   Vicces egy kacifánt, Tépek egy

Teljes bejegyzés »

A csend élete

A csend élete   Időtlenné válik a pillanat, mikor az éjben eltűnik minden földi zaj, és csak téged hallgatlak.   A csendben fénylik arcod, mint

Teljes bejegyzés »

Egyensúly

Egyensúly Fény nem ragyoghat, ha nincs mögötte árnyék, A nappal létéhez kell a sötét játék. A tengeren sem lenne dagály vagy apadna csendben, Mindennek helye

Teljes bejegyzés »