Hallgatok

 

 

 

Hallgatok

 

csendedben
veled hallgatok. benned.
még formálódnak a szavak,
melyeket sohasem mondasz,
sosem mondhatok el.
a hallgatás megóv,
engem, téged:
hangtalan menedéke
kegyes állapot.
bátorság hallani, érezni,
mit mond a másik...,
ha nem elég komfortos,
s lelkem bele is vásik,
meghallgatom.

vágyom a benned rejlő
őszinte valót, 
saját valóságod
szavakkal kiszakadó 
szabad záporát,
amint megszólalsz...
nincs vihar.
ahogy égi borúból 
könny fakad, lassan eleredsz.
üres edényként 
fogom fel szavaid.
kitöltenek, nem gondolok.
feloldnak, elfogadok...

elfogadom, hogy belőlem,
már nem szakad ki
"a nincs mi".
csendben hallgatok.





Adorján L. Zoé
Author: Adorján L. Zoé

Vannak átélt pillanatok, amelyek újjászületve az írásban testesülnek meg… és vannak pillanatok, a még meg nem éltek, amelyekkel sarjadó írásaink halmoznak el. Mindannyian írunk és olvasunk a kiapadhatatlan forrásból, ahol: mindig miénk a pillanat! Teljességében…

7
Megosztás
Megosztás

6 Responses

  1. ne szólj szám,
    nem fáj fejem,
    ne láss szem,
    ne hallj fülem!

    mert hall a szó,
    és ért a szem,
    és lát a szó,
    és hall a szem…

    Gábor

    1. Kedves Gábor,

      van olyan, hogy a szó szemfüles,
      s olyan is, hogy a fül ért, hallgat, szívlel.
      amikor a szem beszél, ha mosolyog: ölelni kész… (de kell még hozzá kéz).

      üdvözlettel, Zoé

  2. „Vágyom a benned rejlő
    őszinte valót.
    Saját valóságod
    szavakkal kiszakadó
    szabad záporát,
    amint megszólalsz…”

    Kedves Zoé!

    Igen, az őszinte valót vágyjuk, helyette sokszor hamisságot, hazugságot kapunk és olyankor nem érdemes megnyilnunk, nem érdemes egy szót se szólnunk.

    Tetszéssel olvastam gondolatébresztő soraid.

    Szeretettel: Rita

    1. Kedves Rita!
      Rajtunk múlik, hogy mit és mennyit tudunk elfogadni mások gondolataiból, „saját valóságából”. Ez mindenkinél (kicsit vagy nagyon) más, ezért vagyunk egyediek (szerencsére). Ha őszinte megnyílással találkozunk, az megtiszteltetés: az azt követő csend üres, nincs, nem lehet benne kétség. Örülök gondolataidnak. Köszönöm őket.
      Szeretettel: Zoé

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A magányos pásztor

A magányos pásztor   A magányos pásztor, ki egy éve elment, Az angyalokkal táncol, szíve megpihent. A fájdalmáról sohasem panaszkodott, Elfáradt, megpihent, s csendben távozott.

Teljes bejegyzés »
Hírek
Zsoldos Árpád és Adrienn

Novellák 2026. – szépirodalmi pályázat

„Novellák 2026.” antológia és színpadi műsor az Irodalmi Rádió fennállásának 24. évfordulójára az Irodalmi Rádió pályázata Lehetőség az Irodalmi Rádió 2026. évi születésnapi novelláskötetében való

Teljes bejegyzés »

A fény három árnyalata

Három lélek, három különböző múlt, vakító délutáni napsugár a szabadban. Ha behunyom a szemem, csak a halk, közös szuszogást hallom. Három apró test lélegzik egyszerre,

Teljes bejegyzés »

A szeretet horgonyai

A szoba parkettáján egyre gyorsuló, apró kopogás hallatszik. Jennyi az, a falka legrégebbi tagja, aki három hónapos kora óta a legnagyobb támaszom a világban. Ő

Teljes bejegyzés »
Hírek
Zsoldos Árpád és Adrienn

Versek 2026. – szépirodalmi pályázat

„Versek 2026.” antológia és színpadi műsor az Irodalmi Rádió fennállásának 24. évfordulója alkalmából az Irodalmi Rádió pályázata Lehetőség az Irodalmi Rádió 24. születésnapi ünnepségére megjelenő,

Teljes bejegyzés »