Hallgatok

 

 

 

Hallgatok

 

csendedben
veled hallgatok. benned.
még formálódnak a szavak,
melyeket sohasem mondasz,
sosem mondhatok el.
a hallgatás megóv,
engem, téged:
hangtalan menedéke
kegyes állapot.
bátorság hallani, érezni,
mit mond a másik...,
ha nem elég komfortos,
s lelkem bele is vásik,
meghallgatom.

vágyom a benned rejlő
őszinte valót, 
saját valóságod
szavakkal kiszakadó 
szabad záporát,
amint megszólalsz...
nincs vihar.
ahogy égi borúból 
könny fakad, lassan eleredsz.
üres edényként 
fogom fel szavaid.
kitöltenek, nem gondolok.
feloldnak, elfogadok...

elfogadom, hogy belőlem,
már nem szakad ki
"a nincs mi".
csendben hallgatok.





Adorján L. Zoé
Author: Adorján L. Zoé

Vannak átélt pillanatok, amelyek újjászületve az írásban testesülnek meg… és vannak pillanatok, a még meg nem éltek, amelyekkel sarjadó írásaink halmoznak el. Mindannyian írunk és olvasunk a kiapadhatatlan forrásból, ahol: mindig miénk a pillanat! Teljességében…

7
Megosztás
Megosztás

6 Responses

  1. ne szólj szám,
    nem fáj fejem,
    ne láss szem,
    ne hallj fülem!

    mert hall a szó,
    és ért a szem,
    és lát a szó,
    és hall a szem…

    Gábor

    1. Kedves Gábor,

      van olyan, hogy a szó szemfüles,
      s olyan is, hogy a fül ért, hallgat, szívlel.
      amikor a szem beszél, ha mosolyog: ölelni kész… (de kell még hozzá kéz).

      üdvözlettel, Zoé

  2. „Vágyom a benned rejlő
    őszinte valót.
    Saját valóságod
    szavakkal kiszakadó
    szabad záporát,
    amint megszólalsz…”

    Kedves Zoé!

    Igen, az őszinte valót vágyjuk, helyette sokszor hamisságot, hazugságot kapunk és olyankor nem érdemes megnyilnunk, nem érdemes egy szót se szólnunk.

    Tetszéssel olvastam gondolatébresztő soraid.

    Szeretettel: Rita

    1. Kedves Rita!
      Rajtunk múlik, hogy mit és mennyit tudunk elfogadni mások gondolataiból, „saját valóságából”. Ez mindenkinél (kicsit vagy nagyon) más, ezért vagyunk egyediek (szerencsére). Ha őszinte megnyílással találkozunk, az megtiszteltetés: az azt követő csend üres, nincs, nem lehet benne kétség. Örülök gondolataidnak. Köszönöm őket.
      Szeretettel: Zoé

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Hulló csillag

Magam is hulló csillag vagyok, talán itt-ott felragyogok, majd végleg a földre hullok. Néhány vers és próza marad, ezzel vigasztalom magam, de vaj’h lesz-e, mi

Teljes bejegyzés »

Ajándék

Hangos novellaként meghallgatható: Ajándék   A házra csend borult. Fájdalmas csend. Odabent, már nem repkednek a szavak. Zalán a kanapén üldögél, karjait összefonja. Úgy ráncolja

Teljes bejegyzés »

Házimanók

Szervusztok gyerekek! Elmesélek nektek Egy történetet, Ami nem is olyan régen történhetett…   Biztos te is hallottál már a házimanókról…   A kócmanó, aki összetúrja

Teljes bejegyzés »

Intervallum órái

Gombóc a torkainkban, s csak cipők koppanása egy-egy autó, villamos vár felszállókra következő megállóig a séta mélázás, téma egy kósza falmászás fáztam, s fáztál tőlem

Teljes bejegyzés »

Hegek nesze

Penna karistol, gyertyák táncoló alakja fed el néhány szót, maradékja is összerántja a gyomrot, eső hull alába, száradnak tavak esti magányba.   Föl-föl, mozgásban éjjeli

Teljes bejegyzés »