Mosolyod könnyeket csal szemembe.
Mosolyod könnyeket csal szemembe.
Tudom, hogy csalás van szívedbe.
Árulás a lelkedbe.
Mosolyod álarc mögé bújtatod így igazi énedet senki se látja.
S szívemet magára hagyod.
Mosolyod könnyeket csal szemembe.
S lehull a lepel, örökre.
Megáll az idő s vele együtt az élet, nincs több remény.
A rózsa eléget.
A kín elszáll, a remény tova.
S szívem parlagon hever.
Mosolyod könnyeket csal szembe.
Remegő kezekkel fogod meg arcomat.
Remegő szíveddel kéred csókomat.
Remegő rímekkel rímelek e sorokat.
S a végén könnyes szemekkel zárom-e sorokat.
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.
