Elátkozott múlt
Karcok az újságon.
Hazugság a címlapon.
Elátkozott múlt képei az albumon.
Múlt, mint annak hittem és közben rájöttem, hogy már el is múlt.
Tépkedem fel selytelmes sebeim szálát és elnyel a félhomály.
Majd megöl a sötétség.
S végén nincs már fény.
Elátkozott múlt.
Csók melyet adtál.
Ott a Temető bejáratánál.
Hittem még a perzselő szívnek.
A vad szenvedélynek.
A remegő kéznek.
Hittem még az ígéretnek.
Láttam arcodat.
S feledem múltamat.
Bárcsak ismét itt lennél és karomba átölelnél.
Én csak egyet kérnék tőled, hogy sose nyisd fel szemem.
Inkább átkozz el örökre s múltam e darabját kitörölve síromba szemfedőt fel véve lelkem talán megnyugvásra lel.
S ha kikelek a halott sírból szellemként a földi létből elátkozva bolyogva élem le éltem.
S talán hiszem még szerelmünket.
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.