A Démon.
Egyed-Husti Boglárka
Ott ülök a kanapén és Tamás sistergő hangja kavarognak bennem. Szinte átjárja az egész testemet a félelem. Reszketek és sírok és mind ezt egyszerre. Ekkor már teljesen terrorban tartott engem. Teljesen elszívta az összes erőmet és a mondatával mint egy haldoklóba egy utolsót még belerúgott, hogy végre én is meghalljak.
„Sose lesz belőled jó anya, ártani fogsz a gyerekednek”.
Érzem talán igaza lehet. Ő legalább is ezt akarja elhitetni. Kihunyt a szememből a fény és meghalok.
Ott ülök a kanapén már másodszor, csak egy másik kanapén egy másik szobában. Zoli néz rám és egyszerűen nem hiszem el, amit tesz velem. Két hete szakítottunk csak. Akkor annyit mondott szedsz össze a cuccot és menj. Te sem gondolod komolyan? -kérdezem tőle, de láthatólag komolyan gondolta. Még emlékszem nevetek is, hiszen előző héten kérte meg a kezem, terveztünk, lakást néztünk közösen. Most meg szakítani akar? Nem értettem. Aztán két hét múlva felhív, hogy találkozzunk, beszéljük át. Nem kellett sokáig győzködnie. Majd lefekszünk egymással és utána az utolsó lökés, egy apró késszúrásra jellemző fájdalom, amikor ezt mondja.
„Sosem leszel boldog, menj el”.
Érzem talán igaza lehet. Ő legalább is ezt akarja elhitetni. Kihunyt a szememből a fény és meghalok.
Ott ülök a kanapén egy másik életben, ami talán meg sem történt mégis tudom, hogy igaz volt, hiszen ott voltam. A férfinál, akire évek óta vágytam és vártam. Nézek rá és nem értem. Miért? Egyszerűen nem fér a fejembe. Még csak fel sem hív. Aztán eltelik egy nap és beleszól a telefonba és olyan érzés, mintha megint meghalnék.
„Bogi ne hívj többet fel”.
Érzem talán igaza lehet. Ő legalább is ezt akarja elhitetni. Kihunyt a szememből a fény és meghalok.
Ott ülök megint a kanapén, de már erős vagyok. Szembe ül velem a Démon. Az összes ki nem mondott félelmem, már nem félek tőle. Érzi, hogy egyre kicsibb lesz én meg erősebb.
Érzem most én fogok nyerni és a Démon el fog tűnni. Örökre. A fény ismét ragyog és én erős vagyok és élni fogok.
Vége
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.
