A csönd lelke.
Írta: Egyed-Husti Boglárka
Te arra tanítottál, hogy a csöndnek lelke van és most, hogy nem vagy már értem mire gondoltál. Némán ülök és nézem a suhanó tájat. Azt a tájat, ami befogadott téged. A földet, melynek szőlő és permet íze van. Barna színű, szikár talaj. A víz melybe élet keveredik és talán a bor ízét is érezni benne. A kettő egyveleg ott van a koporsódba. A virág szirmai bár elhervadnak, de minden évben ismét nyílnak. Az esőből újabb felhők lesznek. Bárány felhők. Majd a végtelen nyugalommal a nap fénye színekre töri szét és áttetsző pompába burjánzik ki az égboltra.
A csönd lelke most néma, kietlen, mint a te sírod is az. A sírásók elmentek, kőműves épp most tette le a kezembe az utolsó számlát. Az angyal, amit kértem tőle már itt van előttem. Nézem a kiforgatott követ. A kort, egy számot, amig éltél. És már nem mesélsz többet. Csak a csönd mesél helyetted. Az idő és annak emléke.
A lepel, ami rajtad volt most esti lepelként terül szét a táj fölött. Mikor utaztunk az autóba és órákig a tájat és az égboltot néztem. Sokszor egyévált a fáradtságtól már. Olyankor volt a legszebb. Mint amikor két szerelmes szív találkozik és búcsúzik el minden nap egymástól.
A csönd lelke itt ül mellettem sírod felett. Azt őrzőm és viszem tovább emlékként. Belőled, tőled, neked, általad. A néma halál is itt ül mellettem. Eljött az idő, tudom-mondtam. Mindig eljön. Hiába kérleli az ember, hogy még várjon egy kicsit. Pont akkor, pont ott, mindig eljön.
A halál mindig pontos, a többi várhat, siethet, az idő is telik, az óra is ketyeg tovább a Föld sem fog megállni, hiába érezzük ezt. Csalódás. Érzéki csalódás mind.
Vigyázz magadra odafent, ennyit kérek még tőled.
Vége
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.
