Eladó a lelkem

Eladó a lelkem.

Írta: Egyed-Husti Boglárka

 

Eladó a lelkem. A nagy piactér közepére kifeszítettem. Egy kötélre ráakasztva vártam a vevőket érte.

A lelkem tele volt bűnökkel. Félelemmel. Haraggal. Szégyennel. Megvetéssel. Bántattal. Agresszióval. Szenvedéssel. Haraggal. Pánikkal. Depresszióval.

Ezt mindenki látta a piactér közepén. A lelkem meztelen súly alatt összegörbült. Pedig többszőr próbálták lemérni. Hol kicsi volt, hol meg túl nagy.

Eladó a lelkem. Nézegették, méregették, de a sok járókelő miután alaposabban szemügyre vette közölte nem kell. Az egyik túl drágának, a másik túl olcsónak találta a lelkem árát. Valaki azt mondta, hogy vérző lélekre nincs szüksége már. Folyamatosan sorolták a különböző okokat és indokokat, a lelkem meg árválkodott a napfény alatt.

A lelkem tele volt bűnükkel. Megvettessél. Undorral. Szégyennel.

Néha sírt mondta ne adjam el, máskor könyörgött, de legtöbbszőr csöndben várta a sorsát.

A sok kiterített kacat mellett érdekes dolognak számított egy eladó lélek a piactéren így sok érdeklődő, nézelődő jött hozzá. Mindegyik bele látott és a saját lelkét látta vissza. Ettől ők is el szégyellték magukat, volt, aki megijedt. Más félt és volt olyan is, aki sírt.

Eladó a lelkem. Aztán már feladtam. Ez a lélek semmire sem jó nem kell senkinek. Aztán a semmiből megjelent egy öregasszony. Megsem nézte a lelket csak rám nézett és azt mondta ez a lélek pont jó.

Megvette a lelkemet. Megsem kérdeztem tőle hova viszi, csak vigye. Közölte nekem is jönnöm kell vele. A léleknek test is kell. Ellenkezni szerettem volna, de a következő percben már nem a piactéren voltunk, hanem a pokolban.

A lelkemet maga az ördög vette meg. Testem pedig leszállt vele a pokolba.

Vége

 

 

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Uncategorized
Bencze Margit

Rózsaszín muskátli

Nagyon szeretem a virágokat. A rajongásomat irántuk drága édesanyámnak köszönhetem, aki talán még nálam is jobban imádta őket. Hajdanán vidéki családi házunk virágoskertje a legszebb

Teljes bejegyzés »

A NŐ

Kislány, anya, hölgy vagy mama. Egy szóval a nagybetűs NŐ. Gyengéd lélek, kedves mosoly. A föld felett, hopp, libbenő. Nélkülük hát lenne élet? Vigaszt férfi

Teljes bejegyzés »
Versek
Ivántsy Gábor

hajnalban, hajnal előtt*…

  a vadász ül, hosszú, méla lesben**, szeme előtt távcső, abba néz nagyon: mert, mint múltkor, éjjel, ott lent, a kis patak medrében, megint ott

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Szirmok

Rózsa Iván: Szirmok (hat haiku) szirmok hullanak Sakura ünnep után – ilyen az élet rügyből lesz szirom, embrióból nagy lakli – csodás a világ! tavasz

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Bumeránghatás

Rózsa Iván: Bumeránghatás Az ausztrál bennszülötteknek kétféle bumerángjuk volt évezredek óta. A visszatérő bumerángot főként arra használták, hogy az adott területet feltérképezzék; és felriasszák, kicsalogassák

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Egyedül a Paradicsomban

Rózsa Iván. Egyedül a Paradicsomban Egyedül hánykolódni a Paradicsomban, Tenger hullámai közt kis csónakban, Nincsen rosszabb érzés a magánynál: Nem volt senki magányosabb József Attilánál.

Teljes bejegyzés »