Hazugság

Hazugság

Írta: Egyed-Husti Boglárka

Épp az osztályképek járnak körbe és mindenki mosolyogva, kacagva nézi azokat. Hogy néztem ki, mi ez a haj? És ez a ruha? Istenem, de más volt akkor a divat. Ilyen és ehhez hasonló mosolygó megjegyzésekkel mennek a képek. Mikor hozzám érnek.

Annyiszor láttam ezeket a képeket, nem akarom még jobban megnézni. Hiszen tudom mit ábrázol.

Gyorsan tovább is adom mire Miklós megjegyzi, hogy miért nem nézem meg a képet jobban?

„Mert egy hazugság”-válaszolom.

Miklós nem igazán érti.

„Mi hazugság? Hiszen ide jártál te is”.

„Igen valóban, de az egész kép egy nagy hazugság. Mit keresek én a kép közepén?”

„Bogi, nem egészen tudlak követni” -folytatja Miki-„hiszen téged mindenki szeretet, ezért kerültél te a kép közepére”.

„Valóban? Mindenki szeretet? Nevez már meg ki az a mindenki”?

Sorolja a neveket, de én csak nézek rá, hogy miről beszél.

„Miki, te vagy nem emlékszel semmire vagy álomvilágban élsz. Engem nem szeretet senki”.

Miki most láthatóan nem érti mire megy ki a dolog, de folytatom.

„Engem utált mindenki, mindig én voltam a vicc tárgya. A furcsa lány. Az Okoska”.

„Bogi, ez nem igaz, téged mindenki szeretett”.

„Valóban? De jó lehetet? Csak, hogy ez nem igaz, ez az egész egy hazugság”. Teljes nyugalommal mondom ezt és végre őszintének érzem az elmúlt időszakot magam körül.

„Ha valóban így lenne, ahogy, állítod akkor szerintem te élsz álom világban és nem én”-válaszolta Miki.

„Ezt pont te mondod” -folytattam.

Miki most már teljesen összezavarodott, érzem kezd dühös lenni. De Pandora szelencéje kinyílt és végre őszinte vagyok.

„Nem igazán tudlak követni”.

„Semmi baj Miki, majd segítek. Leköptél-ez gondolom megvan. Ha elmondásod szerint engem mindenki szeretet, akkor te pusztán szeretetből csak úgy leköptél”.

„De Bogi mi ezt megbeszéltük”.

„Megbeszéltük? Tényleg? És mégis mikor? Csak nem a szülinapodra gondolsz? Azt érted megbeszélés alatt?”

Miki most láthatólag zavarban van. Végre kezd kijönni az igazi énje. Az, amit rajtam kívül senki más nem ismer.

Aztán rám néz és ezt mondja:

„Sajnálom”.

„Én nem” -válaszoltam.

Egy életre elegem van a hazugságból.

Vége

Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.