A zene az élet sója és fűszere,
van, kit megérint egy andalító dallam,
míg másnak a vad akkordú a zsánere,
a lényeg, hogy hozzám szóljon és én rólam.
Érezzem, amiként sós ízt az ételben,
hogy megérintsen, testem, lelkem átjárja,
az ne legyen ízetlen és jellegtelen,
olyan, amely képzeletem elragadja.
Hol nem szól a zene, hol némaság honol,
ott majd a gyászszomor üti fel a fejét,
tested, lelked elfásul és begubózol,
élvezd hát a ritmus varázsát, erejét.
Author: Tóth Lászlóné Rita
Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben – édesanyám távozása után – űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen – Solymáron – élek.
