Sellő.
Írta: Egyed-Husti Boglárka
Shidey a sellő már korán reggel ki úszott a partra, szereti nézni a napfelkeltét. Ilyenkor pár sirály is ott van és hangos vernyogással köszönti. A hattyúk is néha meg megjelennek bár inkább varjak és kis fiókák vannak kint. A rákok hol bebújnak a homokba hol kijönnek alóla. A fókák nagyon szeretik Shidey mivel hasonlít rájuk így szinte testvérként üdvözölik. A kis pingvinek kocogva érkeznek le a szikla partról várják az ellátmányt. Shidey megfordul és a nap felé mosolyog. Tudja, hogy élete utolsó óraihoz érkezett mégsem szomorú, nem sír. Eljött az idő, mondta a belső hang. Ez a természet körforgása. Ezért is szeretett volna korán ide érni a partra, hogy még életének alkonyában láthassa az utolsó napfelkeltét és találkozzon oly kedves barátaival.
A tenger halkan zúg, mossa Shidey uszonyait, azokat az uszonyokat melyektől sokszor szerettet volna megválni. Féltek tőle az emberek. A vikingek pedig vadásztak rá vagyis nem is rá, hanem a pikkelyeire. Azt hitték róla, hogy ragadozó és bűvös énekével elcsábítja az arra tévedő vikingeket, de Shidey tudta se csábereje se bűvös hangja nincs. Csak egyszerűen így született. Sellőként jött a világra.
Ő sem ilyen sorsot kívánt magának, hogy féljenek tőle és különböző regék terjedjenek róla el. Inkább lett volna fóka, ahogy a fóka barátai. Vagy ember csak lábak kellett volna hozzá.
Minden reggel kis korától kiúszott ide a partra és elmélkedett életéről és figyelte a tengert, a sirályokat, a robajlást. Körkörös forgást a természet erejének.
Sokat szerette volna tudni a tengeren és a sziklákon kívüli világról, de megelégedett azzal a tudással, ami birtokában volt. Ő egy szörnyeteg. Vadásznak rá és tudta, hogy egyik nap lesz olyan óvatlan, hogy elkapják.
Ma eljött ez a nap. Az uszonyát érte a csapás, Shidey érezte, hogy vérzik, sebet ejtettek rajta, de a seb nem kívül fájt, hanem belül. Barátai is észrevették és ők is azért jöttek a partra, hogy elköszönjenek tőle.
Csendben nézték a napfelkeltét, ahogy a napkorong simogatja őket és mikor felkelt és már nagyon magasan ált Shidey elnyelte a végtelen tenger és hullámok keletkeztek rajta.
Vége
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.