Levél .

LEVÉL .

Mikor  láttalak a járda  túl  oldalán,

kezdetét  vette  újra  az  arany  Ősz.

Hosszú  szoknyádat  szépen

simogatta  a napsugár.

Lépteid  elé  szórta  kedvesen

az  október.

És  én  már  szerettelek  titokban,

kedvesen  hallgatagon.

Átszerettem  volna  rohanni  hozzád

a másik  oldalra,de  valami  nem  engedte.

Csak a mosolyodat  szerettem  volna

elcsenni  mely  annyira  belém  ivódott.

Baráti  ölelés  maradt  csak  nekem.

Eddig  jutottam,elkerült a szerelem

megbénított.

„

Nem  tudom  meddig  élek,

de  ameddig  élek,meg  kell  tanulnom

milyen  az,amikor  az  ölel  magához,

akinél  ott  felejtettem a lelkem.”

Idézet: Szabó  Magda.

Fur Elise.

20204.10.13.

Author: Szécsi Károly

Az alkotás valami pluszt ad ebben a rohanó világunkban, felszabadítóan és nyugtatóan hat a lelkemre. A belső világomat mutatom meg így. Az érzelmeimet előhívom, láthatóvá teszem. Akik értik a sorok között a mélységet is látják, érzékelik. Alázattal várom mindig, hogy legyen időm az írásra, és nagy nyugalmat érzek általa. Mindenkinek jó tollforgatást! Írni jó!