Tükörbe néztem,
s már nem láttam.
Nem láttam azt,
akire mindig vágytam.
Nem láttam,
kit szerettem volna,
nem láttam,
ki akartam lenni,
kölyökkoromban.
Nem látom már,
eltelt fölötte az élet.
Mint a sóhaj,
szálltak el az évek.
S most nézem őt,
ki visszanéz a tükörből.
Arcán ráncok,
könnyektől, örömtől.
Talán nem azt látom,
akit álmomban szerettem,
de ki rám néz,
mosolyog, és tudom jól,
szabaddá így lettem.
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.
Egy válasz
„Talán nem azt látom,
akit álmomban szerettem,
de ki rám néz,
mosolyog, és tudom jól,
szabaddá így lettem.”
Talán az a legfontosabb, hogy saját magunk el tudjuk fogadni, mert különben másokat se tudunk.
Szeretettel: Rita