Száll.
Száll feléd a gondolat,
mi fejemben zsibong,
gyötör,
s itt tartom magamban.
Mondanám, súgnám,
ordítanám hangtalan.
Te ott.
Én itt,
magamban veled.
Illúzióm vagy,
még meg fogom kezed,
s mint a telihold,
úgy csillan szemed.
Te ott,
én itt,
s még csak nem is sejtheted.
Száll feléd a gondolat,
miként vágyom rá,
hogy ott legyek veled.
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.
Egy válasz
„Te ott,
én itt,
s még csak nem is sejtheted.
Száll feléd a gondolat,
miként vágyom rá,
hogy ott legyek veled.”
Fájdalmas, szép sorok.
Tetszéssel és szeretettel: Rita