Az álom lábujjhegyen érkezik,
Nem fáradt, nem nehezíti el az út,
Várod, mégsem hallod könnyű lépteit,
Mert már elnyelt a bársony alagút.
Varázsol: lebont régi falakat,
Elfeledett titkod megtalálja,
Valós a valótlan és nincs akarat,
Sötét gondolataid is látja.
Nincs olyan dolgod, amiről nem tud,
Meglep, megijeszt, de éned ismeri,
Még, ha kutyaszorítóval is kísért,
Felold, vagy, ha ébredésig eljut,
Ne felejts el neki búcsút inteni,
Oka volt, hogy így volt… de vajon miért?
Paks, 2025.07.01.
Author: Takácsné Tóth Márta
Taktoma (Takácsné Tóth Márta) Unokáim kérésére szoktam meséket kitalálni. Altalában 6-8 dolgot adnak meg, pl. helyszín, szereplő vagy tárgy, és ezeknek a mesében szerepelniük kell, Sajnos elég ritkán írom le őket. Alkalmanként verseket írok, ha valami inspirál. Rajzolok, festek, a Paks Városi Vegyeskarban énekelek. Számukra több idegen nyelvű darab magyar átiratát is elkészítettem. Szeretem Arany János balladáit, a fantázia és sci-fi könyveket, filmeket, no meg a verses meséket, jó ritmusú gyerekverseket. Első publikációm (4 versem és egy kapcsolódó rajzom) egyik ismerősöm unszolására a 2022 tavaszán jelent meg a Paksi Tükör c. irodalmi, művészeti és helytörténeti kiadványban. Ugyancsak ő biztatott, hogy vegyek részt pályázatokon és az interneten is nézzek körül. Sikeres pályázataimnak köszönhetően több versem és mesém is megjelent antológiákban és irodalmi honlapokon. Mottóm: A fantázia jövő között a lelked és az elméd tölti ki az űrt (Taktoma).