A bál
Vidáman ugrálva mozog a láb,
A jókedv egy percig sem hagy alább.
A holnap most csak tűnő délibáb,
Arcunkon rop táncot egy fénynyaláb.
A pódiumon zenész muzsikál,
Mulat a társaság, csípőt riszál.
Habzik a pezsgő az asztaloknál,
Cseng a koccintó pohár, áll a bál.
Az élet egy tánc
Még hallom, ahogy suttog az akác,
Feltűnik a szép, virágos tornác.
Kísér az úton az a régi srác,
Kivel az élet csak egy múló tánc.
Kezem, kezébe téve álmodom:
Vele ébred fel majd a holnapom.
Vagy csak a most perceit számolom,
S az utolsó tangót táncolom?
Az öreg szív
Gyorsan peregnek a percek,
Mint az őszi falevelek.
Az árnyékok nagyra nőnek,
Emlékek már a szépségek.
De a szívet nem gyűri ránc,
Nem köti meg az időlánc.
Hisz az élet egy nagy körtánc,
Nem árt neki egy kis románc.
Egyszer majd
A szemed csillagfénye,
Szerelmem tüneménye.
Álmaim szép reménye,
Misztikus teremtménye.
Egyszer majd kéz a kézben,
Heverünk a zöld fűben.
Fürdünk a nap fényében,
Tánc éled a szívünkben.
Author: Czirják Tiborné Móra Gyöngyi
Üdvözöllek. Czirják Tiborné Móra Gyöngyi vagyok. 1962. január 1-én születtem Makón, a hagyma városában. Első gyerekként érkeztem egy földműves családba. Az iskolai tanulmányaimat a helyi Bajza József Általános Iskola, majd a József Attila Gimnázium tanítványaként végeztem. Már az első osztály megkezdése előtt lenyűgözött a betűk, a tollak, ceruzák varázslatos világa. Elvarázsolt a csomagolópapír, a könyvek semmi máshoz nem hasonlítható illata. Magukkal ragadtak a mesék, a szépirodalom csodái. Tiszteletet váltott ki belőlem a mód, ahogyan a költők, írók a szavakkal megfestették, életre keltették a legmélyebb érzéseiket. A szívem szerint újságíró szerettem volna lenni, de mégsem jelentkeztem egyetlen főiskolára sem. Akkor még nem volt elég erős a célorientáltságom, s a kapott külső támogatás is hiányzott. Az érettségi után rövid időn belül férjhez mentem, majd ugyanilyen gyorsan érkeztek a gyerekek, szám szerint három fiú. Ezzel együtt előtérbe került a megélhetés és a napi gondok megoldására való törekvés, a nehézségek, az örömök megélése és háttérbe szorult mindaz, ami a belső hang által meg akart szólalni. Sok év, évtized után végre megszólaltak a mélyben szunnyadó szavak, s életre keltek a verseim. A mottóm: Amikor ráébredsz, hogy milyen értékes ember, lélek vagy és érzed, tenned kell valamit önmagadért, a szűkebb és tágabb világodért, nem az a...
3 Responses
„Még hallom, ahogy suttog az akác,
Feltűnik a szép, virágos tornác.”
Kedves Gyöngyi!
Mást is kiemelhettem volna, de ennek annyira megfogott a hangulata.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita! Köszönöm szépen. Hiába múlnak az évek, vannak pillanatok, amik örökre eggyé válnak velünk. Ezt idézik az általad említett sorok. 🙂
Kedves Gyöngyi!
Igen, vannak kiemelt napok az életünkben, olyanok, melyeket nem tudunk, de talán nem is akarunk feledni.
Szeretettel: Rita