Szauna

 

Vitorlázok
vagy gyümölcsöt érlelek.
Állatsimogató.
Diána balett táncos volt.
Rakéta, barátnő, selyempapír.
Úgy volt, hogy megyünk a külföldi származású gobelinhez.
Mégis hogyan akartátok elvitetni
az aranytömböt?
Búvárokkal?…
Nincs időnk a redőnyök lehúzására.
Sápadt kígyó.
Szájharmonika.
Elemlámpa kéne, hogy beizzítsuk a motort.
A pókok déli irányba szövik
a hálójukat.
A tizenkettedik fejezet a babapiskótáé.
Tudjátok, mi az érdekes?
A melltartó-kapcsokat
megszállták a virgoncok.
Biztos, hogy nem fáj semmim se?
A dudák bűnözők.
Övék a csempészáruk egyötöde, s az a nevelhetetlen tajtékpipa is, de mindez nem elég;
szeretnék, ha az alkohol hűbéresük lenne.
Mit tesznek ennek érdekében?
Felszólítják az évszakokat, bújjanak el a kandallójukban.
Foltos ingük békeidőben csapong;
ha háború éri őket, maximum megölnek egy denevért.

Roppan a csavar, lábamhoz sünök dörgölőznek.

 

Szakállas Zsolt
Author: Szakállas Zsolt

1965-ben Miskolcon születtem, Emődön élek és alkotok. Szürrealista költő és absztrakt expresszionista festőművész vagyok. 2010-ben jelent meg első önálló kötetem Fotontej címmel. Írásaimat közölték többek között a miskolci Új Bekezdés antológiái, a Magyar Műhely, a Pannon Tükör, a Tiszatáj és a Rost folyóiratok. Festményeimet önálló kiállításokon mutattam be Budapesten a Magyar Műhely Galériában és az Art 9-Galériában, Miskolcon a Művészetek Házában és Nyíregyházán a Pál Gyula Teremben. Alkotásaim rendszeresen szerepelnek a Miskolci Téli Tárlaton. Az írás és a festés számomra több, mint önkifejezés. Szenvedély, ahol nemcsak a mindennapi dolgoknak van helyük, hanem azoknak is, amelyek mélyen lapulnak a tudatalattinkban. Ide sorolnám az abnormális történéseket is. A lélek készen áll, hogy a legkülönfélébb képzeteinket összegyúrja valami mássá és aki képes megidézni ezt a „másságot”, annak szó szerint csodákban van része. Miért is van erre az eljárásra szükség? Hogy kizökkenjünk a fizikai létből, mely ledarálna minden útjába esőt. Furcsa egybeesések, tévelygések, álom és őrület, leleplezés; ezek a tényezők honosodnak meg a művészetemben.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Tétlenül várlak

Edit Szabó : Tétlenül várlak Szívrepesve várlak én szép reményem, Tengernek partján üldögélek némán. Lehajtom fejem, várakozok székben. Testem nem mozdul, néma tétlenség vár, Messzire

Teljes bejegyzés »
Versek
Adorjányi Erzsébet

Tengervihar

Tengervihar Viharban áll most a tenger, Vad hulláma a partok szélét dúlja, Odébb lök egy halászhajót, Ma már úgy sem lesz több útja. Szél süvít

Teljes bejegyzés »

Csillagvándor

— hommage á Saint-Exupéry — Életrajzom évezredes menetrend firkák… A halhatatlanok köréből nevemet kiírták, hisz’ érák homályába űztek el az intrikák, bár lélektanból égi bölcseknél

Teljes bejegyzés »

Vakvágányon

Vakvágányon   Csak egy mozdony vagyok, Az élet sínjein; Kissé fakultak már oldalamon, A piros színeim. Megéltem száz és száz, Nyarat és telet; Láttam millió

Teljes bejegyzés »

Ghosting

Tegnap óta nem is írtál, Jó reggelt sem kívántál. Tán elüldöztelek? Üzentem, bárcsak látnád.   Ha látnád, vajon reagálnál? Hiányod rosszabb a vártnál. Szavaidat vágynám,

Teljes bejegyzés »