Most a derű, napsütés,
kacagás és vidámság idejét éljük.
Nyár van.
De lesz majd ismét ősz is itt,
újra,
mikor majd bús, hideg szelek
fújnak,
mikor majd fenn az égen,
zordon, sötét felhők
vonulnak,
mikor biztos, öröknek hitt érzések
kihunynak,
mikor könnyű, nyári szerelmek múlnak.
S mire a fák levelei majd mind elsárgulnak,
akkor, az, ki meghalt volna érted,
az a szép kék szemű lány is,
már rég feledni fogja tán,
hogy mit fogadott neked akkor ott,
azon a csodás augusztusi csillagfényes éjszakán.
Author: Izsó Antal
Mondhatnád túl késő. Meglehet, felelném, de talán mégsem késtem le mindenről. Igaz nem tartozom azon szerencsések közé, akiket a múzsa már ifjúkorban megérintett. Maradt tán mégis egy reménysugár számomra is. Életem folytonos keresésből állt eddig, de keveset találtam. Az út végén, nyugdíjasként a pihenés várna rám, ehelyett most próbálom lázas igyekezettel behozni mindazt, amit elmulasztottam. Egy belső erő írásra késztet. Sötét szobámban ülve, magányosan töltött csöndes éjszakai órák alatt, olvasólámpám sugara fényében újabb és újabb történetek születnek… Izsó Antal.