Barna este tízkor érkezett haza karikás szemekkel. Barbara hiába várta meg a nappaliban olvasgatva. A férfi mormogott valamit, és bevonult a dolgozószobájába.
Ez nem mehet így tovább. Még nyári szabadságra sem mentünk, most meg már hullanak a levelek. Ki kell találnom valamit. Pihenésre csábító kellene. Mit is olvastam a hygge-ről? Barbara előkereste a könyvet.
A fiatalasszony másnap munka után vásárolni ment. Két idézetes plédet vett, puha színes párnákat. Tarka fonalakat is beszerzett. Hazaérve megkötötte Barnának a bögremelegítőt. Majd gyömbérteát főzött. Ez volt férje kedvenc itala. Természet hangjai CD-t kapcsolt be.
Pontban tízkor megérkezett Barna három vaskos iratgyűjtővel. Hétvégére hozta haza a munkát. Megakadt a szeme a teleírt plédeken. Letette a dossziékat az asztalra. Ekkor meglátta a csésze teát, megérezte az illatát. Nem tudta, mit tegyen először. Belekortyolt az italba. Nézegette a takarókat.
- Barbi, ez csodálatos. Biztosan ez a tiéd: „A képzelettől veszem kölcsön, amit a valóság nem ad meg nekem.” Melyik regényből való?
- Charlotte írta a Shirley című regényében.
- Barbi, mellettem sok minden hiányzik neked.
- Csak a vakáció! – sóhajtotta Barbara. – Nézd a tiédet: „Nincs csapás szörnyűbb, mint amit ember önmagára mér.” Szophoklésztől való. Elmehetnénk együtt holnap a könyvesboltba. Szeretném megvenni Hidasi Judit új regényét a Hamarosan esni kezd címűt. Te is nézhetnél valamit magadnak. Évek óta nem olvastál.
- Szívesen, drágám. Megnyugtató ez a CD. Kedvem támadt meditálni.
A nő boldogan mosolygott. Barna a plédjébe burkolózva iszogatta a teáját. Lehunyta a szemét, és hallgatta az esőerdő neszeit.
- Azt hiszem hétvégén csak egy-egy órát foglalkozom a projektekkel. Naponta csak egy órán keresztül írom a könyvemet itthon. Holnap délelőtt a könyvesboltban kezdünk. Tudsz valami könyvet ajánlani?
- Stephen Kingtől Az írásról szólót. Szórakozni pedig a fiával közösen írt Csipkerózsikákat – sorolta kapásból Barbara.
- Remek ötletek. Vasárnap elmehetnénk biciklitúrára. Szombaton délután átnézem a kerékpárokat.
- Biztos jó ötlet ez? Évek óta nem sportoltál -aggodalmaskodott a fiatalasszony- Csak egész közelre tekerjünk el.
- Menni fog. Nem felejtettem el kerékpározni.
- Barni, nem haragszol a takaróért. Kicsit erős az idézet. Kicserélem erre a feliratra: „Ne álmodd az életet – éld az álmod.” Örkény István gondolata – ajánlotta a nő.
- Barbi, ennél jobb plédet nem vehettél volna nekem. Éppen erre volt szükségem. Észhez térítettél. Csinálok neked egy igazi forró csokit, az a kedvenced.
A kevesebb munka ellenére is hamar elérkezett a vasárnap. Reggel bepakolták a csomagokat a biciklik nagy csomagtartóiba. A piknikhez vastag pokrócokat is vittek. A házaspár gyorsan áttekert a várost átszelő kerékpárúton. Kiértek az országútra. Kevesen jártak arrafelé. Így megcsodálhatták az őszi színekben pompázó természetet. A még zöldellő fák közt állt néhány kopasz is. Igazán az aranyló sárga, a fénylő narancsszín és az élénk bordó lombok tetszettek nekik. Láttak szomorú barnát is.
Barbara pedálozott elöl.
- Őzikék! – örvendezett Barna, aztán elkomorodott- Mit hagytam ki! Évek óta csak a munkával törődök.
- Most itt vagy! A te ötleted volt a biciklitúra – vigasztalta a felesége.
Barna teste kezdett elnehezedni. A combjai égtek. Egyre lassabban tekert. Közben feltámadt a szél. Hangosan zúgott a lombok között. Ágakat tépett le. Sokkal több levél hullott le. Sötét felhők gyülekeztek. A férfi egyre jobban lemaradt. Alig tudott pedálozni. Nem érezte a lábait. Nem mert szólni a feleségének, hogy álljanak meg.
Barbara egy villámot vett észre. Háromig tudott elszámolni, mire meghallotta a dörgést. Odakiáltott a férjének:
- Gyorsan vegyük fel az esőkabátokat!
Nem kapott választ. Rémülten nézett hátra. Nem látta sehol Barnát. Sietve indult visszafelé. A kanyar után ott állt Barna rogyadozó lábakkal a járgánya mellett. Ekkor eleredt az eső. Barbara előkapta az esőkabátokat. Ügyesen magára kapta, majd ráadta a férfira.
- Öt perc gyaloglásra van ide egy menedékház. Szerencsénk van. Gyere, Barni! – biztatta párját a nő.
Betolták a bicajokat a fák közé. Csúszott az átázott avar. A fiatalember alig tudott talpon maradni. Barbara szívesen átölelte volna. Tíz percbe telt az út. Megkönnyebbülve léptek be a faházikóba. Magukra tekerték a pokrócokat. Amikor felmelegedtek, megették a fekete szőlőt és a kék penészes sajtot. Hamarosan elállt az eső. A réseken besütött a nap. Barna mosolyogva jegyezte meg:
- Igazad volt, Barbi. Az aktív pihenéshez nem elég a szellemi fittség.
Author: Horváth Zita
Gyermekkorom óta egyre jobban szeretek olvasni. Első legkedvesebb olvasmányaim: Horgas Béla: Mesélek a zöld disznóról, Hetvenhét magyar népmese, A. A. Milne: Micimackó és Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg. Magyartanáraim: Pék Pál, Borók Erzsébet és Dr. Márkus Ferenc emberségre és az irodalom szeretetére neveltek. Kamaszkoromban kezdtem el verseket írni. Ha valami fájdalom ért, versírással vigasztaltam magam. Néhány nap múlva kidobtam az írásaim. Amit először megtartottam egy töredék: Ragyogó tündefény Áradó hű remény Boldogság Első versem 2001.07.18-án született Csipkerózsika felébred címmel. Eleinte csak magamnak írtam, majd pályázatokra. Miután művész barátnőm felfedezett, 2015. februárjában önálló irodalmi estet szerveztetett nekem. Írásaimon érződik a foglalkozásaim hatása. Szombathelyen végeztem tanító szakon, később Kaposváron könyvtárosként. 2022-ben csatlakoztam a Takács László Irodalmi Körhöz. A tíz éves TALK Egyesület Örök most antológiájának címadója vagyok. Verseim antológiákban jelentek meg. Karácsony fénye című költeményemmel kerültem az Irodalmi Rádió szerzői közé. Köszönöm a lehetőséget.