Út szélén, ha látnál,
porba hullva találnál,
összetörve, meggyötörve,
sárba fúlva, vérezve,
mocskosan, vakon,
kínnal arcomon,
ordítva, könyörögve,
érintésért esdekelve,
főt hajtva,
megalázva,
nyílt szemekkel,
égő szívvel,
könnyem nyelve,
nem remélve,
fejem emelvén,
konokul büszkén,
tekintetem elfordítva,
mégis, mégis vigyél haza.
Az írás jelentése számomra? Érzések, vágyak, félelmek, örömök, minden, ami vagyok, voltam, és lehetek még.
Edit Szabó : Ne bántsd a virágot Hogy kerültél ide, kérlek magyarázd meg most énnékem, hegyek között nyíló viág bontogatja lila szirmát. Kövek mellett gyökér
Olga egy nagy fehér cápa, kész fegyverarzenál a szája. Ő az óceán rettegett réme, közel s távol nincs ellensége. Két sor fog villog baljósan,
Rózsa Iván: Kannibálok Nem vagyunk semmivel sem jobbak, mint az állatok; tulajdonképpen kannibálok módjára egymást faljuk fel a túlélés reményében. Emberek vagyunk egyáltalán? Vagy ember-állatok?
Rózsa Iván: Szúnyog-emberek Ha megtámad egy szúnyog, üsd le! Védd magad! Ne érdekeljen, milyen volt a gyermekkora, ne mérlegelj! A szúnyog köztudottan vérszívó; nem azért,
Éjszaka van, a plafont nézem. Vajon mennyi fájdalmat bír el egy test? Míg lesz a szál egyenesből összetekert görcs, mely kiutat már nem keres?
Megint korán keltem. Elhúztam kezem a digitális képkeret előtt, ezzel mára kiiktattam az ébresztő funkciót. Az aktuális képről a hatalmas családom mosolygott vissza rám. Négy
Egy válasz
Kedves Zita, visszatértem, még egyszer elolvastam a verset. Megéltem én is ilyen létállapotot. Benne van minden, egy szóval sem több, egy szóval sem kevesebb. Nagyon emberi.