Sólyom szállt az égen minap,
Meglepett, elragadott a gondolat.
Vajon milyen állat lennék én,
Ha alakváltó varázsló lennék?
Tigris, mely a vadonban éldegél?
Csíkjaimra biztos büszke lennék.
S pattogva ugrálnék mindenhova,
Ellátogatnék a Százholdas Pagonyba.
Vagy legyek inkább bolyhos mackó?
Ki a legmélyebb téli álmot alvó?
Bevallom, szeretem a mézet, halat.
Ügyes medveként jutna pár jó falat.
De lehetnék gyík, mely igazán fürge
Nyáron pocakom a napon sülne.
Vagy pingvin frakkját ölteném fel,
Ha egy gólya elől menekülnöm kell.
Ha már gólya? Az is lennék!
Kecsesen az égbe emelkednék.
És ha a hidegtől tollam borzolódik,
Elhagyom fészkem, repülök Afrikáig.
Mennyi állat, mint ezernyi csoda!
Mindnek bőrébe bújnék sorra.
S bár nem vagyok igazi varázsló,
Lehetek hatalmas állat imádó.
Author: Uray Franciska
„A mese az kell, hogy ne vesszünk el”, és ennek fényében, elsősorban a mesék világában kalandozok történeteimmel. 1994 nyarán születtem Kazincbarcikán. Mióta az eszemet tudom, imádom a meséket, verseket, az irodalmat úgy egészében. Kiskorom óta írok és festék, bár pár évig szüneteltettem szerelem hobbijaimat, hogy az anyaságra fókuszáljak. Az elmúlt évben viszont kirobbant belőlem a rengeteg meg nem írt történet, és azóta sem győzöm papírra vetni azokat. Ihletből nincs hiány, hála három ördögfiókámnak, akik mindig újabb és újabb meséket kérnek tőlem. Jelenleg Budapesten élek főállású anyaként. Bár sok egyetemen megfordultam – Corvinus, ELTE, BGE – mégsem sikerült megtalálnom a hozzám illő hivatást. Ám ezt nem kudarcként élem meg, mert így lehetőségem adódott az írásra koncentrálni, s ezáltal egy álmomat valóra váltani.
