Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy tanya s a tanyán egy bárány. Forrón tűzött a Nap szegény jószágra hosszú órákon át. Elballagott a gazdurához, s azt mondja neki:
– Ej, gazduram! Legyen kedves és nyírja le a gyapjam! Tudom, hogy már lassan ősz van, de ez a forróság nem múlik.
Megesett a gazda szíve az állaton. Hozta a gyapjúnyíró ollót és pillanatok alatt eltüntette a hatalmas gyapjat. Ment is nagy boldogan a bárány, nem volt már melege. Hanem másnap, mint derült égből villámcsapás, dermesztő hideg lett és csak úgy süvített a szél. Az egyik fát úgy meglepte a hirtelen jött őszi hideg, hogy menten besárgultak a levelei. A bari csak reszketett, nem hitte, hogy a perzselő időnek ilyen hamar végé szakad. Didergő lábain elbotorkált ismét a gazdurához.
– Fá- fá- fázom! Nem lehetne, ho-hogy visszakapjam a bu-bu-bundám? – vacogta a bárány.
Kikerekedett a gazda szeme. Hogy a csudába adja neki vissza? Vakargatta kobakját, gondolkodott nagyon. Szaladt gyorsan a gazdasszonyhoz.
– Kedves gazdasszonyom! Te mindig tudsz megoldást. Hogyan adhatnám vissza a bárányomnak a bundáját? Tegnap még melege volt, most meg már szinte megfagy.
A gazdasszony egy kis ideig töprengett, majd elvonult pár holmival. Hamarosan előjött kezében egy gyönyörű gyapjúpulóverrel, sállal és sapkával.
– A bárányod bundájából rengeteg fonál készült. Kötöttem neki belőlük meleg ruhát. Vidd gyorsan, meg ne fagyjon.
Szaladt is a gazda, s felöltöztette báránykáját. Végre nem didergett tovább, jókedvűen mosolygott újrahasznosított gyapjában.
Author: Uray Franciska
„A mese az kell, hogy ne vesszünk el”, és ennek fényében, elsősorban a mesék világában kalandozok történeteimmel. 1994 nyarán születtem Kazincbarcikán. Mióta az eszemet tudom, imádom a meséket, verseket, az irodalmat úgy egészében. Kiskorom óta írok és festék, bár pár évig szüneteltettem szerelem hobbijaimat, hogy az anyaságra fókuszáljak. Az elmúlt évben viszont kirobbant belőlem a rengeteg meg nem írt történet, és azóta sem győzöm papírra vetni azokat. Ihletből nincs hiány, hála három ördögfiókámnak, akik mindig újabb és újabb meséket kérnek tőlem. Jelenleg Budapesten élek főállású anyaként. Bár sok egyetemen megfordultam – Corvinus, ELTE, BGE – mégsem sikerült megtalálnom a hozzám illő hivatást. Ám ezt nem kudarcként élem meg, mert így lehetőségem adódott az írásra koncentrálni, s ezáltal egy álmomat valóra váltani.
