Egy öreg tölgy emlékére

Forgatagos utcán milliónyi ember,

magányos falevél védtelenül hever.

Mi a története megannyi embernek,

s az árván heverő színes kis levélnek?

Vajon csatlakozott egyszer egy anyai fához,

sok kis zöldellő, vidám, hatalmas ághoz?

 

Mi mára már elsorvadt, életét leélve,

világát pásztázva, nyugalmát remélve.

Látta a rengeteg vonuló embert,

hogyan emelnek egymásra kegyetlenül fegyvert,

máskor ölelni – a másikat szeretni,

életen át tartó esküt letenni.

 

Látta az anyák, a gyermekek kacaját,

őszi széltől kipirult asszonyok orcáját.

Gondolatokat, miket szél vitt a mindenségbe,

egy elérhetetlen illúziót kergetve.

Amit elítél e zavaros világ,

az mutatja meg valódi mivoltát.

 

Kovács Dorina
Author: Kovács Dorina

Kovács Dorinának hívnak, jelenleg Győrben élek immár hat éve, mióta az egyetem miatt ide sodort az élet. Szociológia alapszakon végeztem. Gyermekkorom óta írok; kezdetben rövid történetek és mesék születtek tollamból, az utóbbi években, azonban leginkább a versekben találom meg igazán önmagam. Az írást mindig is az önkifejezés és az események feldolgozásának eszközeként használtam, bár gyermekként ennek még nem voltam tudatában. Mára, azonban tudatos része lett az életemnek. Gimnáziumi éveim óta az irodalom szerelmese vagyok, ekkor értem el az első díjazásomat egy iskolai irodalmi versíró versenyen, amely meghatározó élmény volt számomra. Az Irodalmi Rádió őszi pályázatán most indultam először és nagy öröm számomra, hogy a 2025-ös „Sütőtök olvad a számban” című antológiába bekerülhetett a versem.

0
Megosztás
Megosztás

3 Responses

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Szentélyem

Szentélyem   Az élet Isten ajándéka számunkra, Nagy terhet róla ezzel vállunkra. Hiszen egy földi útra kaptuk e testet, Nem tudhatjuk milyen jutalmat is rejthet.

Teljes bejegyzés »

Csend

Csend Csend van, néma csend, most olyan jó, itt nyugalom, béke honol, valóságos, olyan jó ez a csend, lassítok, megállok, kizárom a külvilágot, magam vagyok,

Teljes bejegyzés »

A vakond

A vakond   Élt egyszer az erdőben, Egy picike kis vakond; Mindenkivel viccelődött, Ő volt a főbolond.   Nem törődött semmivel, Egyre csak ásott; S

Teljes bejegyzés »

most, úgy…

lassan búcsúzik az élet… ő kérve kéri: adj oda mindent! mindent, mi elveszett, mi porrá lesz, feledett… adj mindent oda, nap mint nap, éleszd: szemében

Teljes bejegyzés »
Versek
Adorján L. Zoé

mögül…

  .  .  . egy gondolatba rejtve a mozdulat szárnyat bont… rejtve benne a fényes ég, a nyugodt tó, a rezgő nyárfalomb, s a naplemente

Teljes bejegyzés »

Ne bántsd a virágot

Edit Szabó : Ne bántsd a virágot Hogy kerültél ide, kérlek magyarázd meg most énnékem, hegyek között nyíló viág bontogatja lila szirmát. Kövek mellett gyökér

Teljes bejegyzés »