Sötét az éj, de te mégse félj,
míg kezedhez ér lágyan egy kéz,
s mikor köszönt új nap reggele,
rád tekint szeretete.
Kérdi: hogy aludtál kedvesem,
ébredtél-e ma is pihenten?
Apró csókot lehel orcádra,
csendes pihenésed vigyázza.
Ne siess Kedves, hosszú a nap,
a feladat is megvár holnap.
Őrizni fogom szép álmodat,
amíg lefőzöm a kávédat.
Sötét az éj, de te mégse félj,
ha valaki van, ki érted él!
Ahol nem magányos a fészek,
mert valaki mindig vár téged.
Author: Tóth Lászlóné Rita
Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben – édesanyám távozása után – űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen – Solymáron – élek.
